Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Budapesti Őszi Fesztivál

Kovács Dezső: Játszmák a biliárdasztalon

Platonov - Maladype - KRITIKA

Letisztult formakultúrájú, világos gondolatvezetésű, formátumos Csehov-értelmezést van szerencsénk látni.

Deres Kornélia: Pár doboznyi élet

Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról - Schauspielhaus Graz - Szputnyik - KRITIKA

Az eltérő mediális technikák okos kihasználása a perspektívák izgalmas, feszesre komponált táncát eredményezi.

Kutszegi Csaba: Lázadni necesse est

Gyár - Artus - JEGYZET

Az esztétikát felváltja a nem-esztétika, a színházat a nem-színház, a táncot a nem-tánc.

Koltai Tamás: Az egyhangúvá tett szakma

Müezzin Rádió - Rimini Protokoll - JEGYZET

Valami furcsa, nosztalgikus, ugyanakkor anakronisztikus, szinte csehovi hangulat lengi körül ezeket az embereket.

Markó Róbert: Életek és más játékok, történelem és más mesék

Rechnitz - Münchner Kammerspiele - KRITIKA

… ezek az öltönyös-kiskosztümös, végtére is szerfölött szimpatikus européerek: tömeggyilkosok.

Sz. Deme László: Közönyös kezek

Lorenzacció - Maladype - KRITIKA

Az öt játékos úgy bújik egyik figurából a másikba, ahogy a darabban Lorenzaccio vált át a gazember szerepéből a megmentőébe.

Kutszegi Csaba: Ember a kozmikus felvonásközben

Entracte - Nagy József - KRITIKA

  Nagy Józsefet színpadon legutóbb három éve a MU Színházban láttam. Az akkor bemutatott Utolsó tájkép érzékeny, csöndes hangokkal és furcsa tárgyakkal elővarázsolt költészete lenyűgözött. A Trafóban bemutatott Entracte (Felvonásköz) sokban hasonlít a három éve alkotott opushoz, de alapkoncepciójában lényegesen eltér attól. Sokan mondják, hogy Nagy mindig ugyanolyan. Ha csak a felszínt nézzük, nehéz vitába…

Markó Róbert: Pellengér a sorok között

Herrmann csatája - HOPPart - KRITIKA

  Polgár Csaba rendező – végzettsége szerint zenés színész – a Herrmann csatája lehetőleg minden olyan elemét meg-, el- vagy átváltoztatta, amely bizonyíthatná a szakirodalom gyakori, s egyébként alapvetően jogos álláspontját, miszerint Kleist darabja tipikusan romantikus színmű volna. A pátoszból iróniát formált, a hazafiasságot önreflexióba fordította, a HOPPart előadásának kulcsává emelve az interpunkciót, legelőbb is…