„Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában?” ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha…
Egy nagyhírű magazin a nyomtatott sajtó válságában sorsfordítónak vélt cikket készül megjelentetni, csakhogy a tényellenőrzést végző gyakornok rájön a finisben, hogy az írás alapját képező valós eseményeknek a fele sem igaz. Az eset megtörtént, könyv és színdarab készült belőle, amit a Broadwayn tavaly mutattak be. Pedig ez a történet igazából nem is olyan nagy szám,…
Úgy tűnik, hiába korszakos jelentőségű bázis és műhely a Jurányi. Nem számít, micsoda sikereket ért el az Átrium. Ahogy az sem mérvadó, mennyi fizető nézőt csalogat nézőterére a Nemzeti Színház, vagy miféle műsorpolitikát folytat az Újszínház. A tao megszüntetése, mint kulturális reform igazságtalan és átláthatatlan anyagi helyzeteket generált, viszont komoly politikai függést hozott létre. Kis…
Vajon mit sikerül kezdeni a darab meglehetősen egyértelmű figuráival és helyzeteivel? Hogyan lehet a közel százhúsz rövid snittből álló, de cselekményt csak nyomokban tartalmazó jelenetfüzért erős előadássá formálni?
Ha az ember lánya harmincegy évesen azt gondolja, mindent tud már a Büszkeség és balítéletről, a Centrál Színház előadása üdítő csalódás tehát a számára.
Nyár van. A színház ilyenkor a következő évadra készül, vagy fesztiválokon mutatja meg magát. A Margitsziget rekortánja megtelik futókkal, akik az őszi versenyeket tűzték ki célul. És mi a közös pont? Egyrészt a fesztiválokon is futhatunk: elég a Katlanfutásra vagy a kapolcsi félmaratonra gondolni. És az is, hogy a Budapest Maratonon jó néhány éve Fut…
Ibsen Kísértetek című drámáját a Centrál Színházban vitte színre Alföldi Róbert. Kúnos László fordítása most, a Színház.NET-en jelenik meg először.
Ez az előadás nem arról szól, hogy az élethazugságok a velük való szembenézés nélkül belénk rothadnak – egy asszony személyes tragédiáját kapjuk…
…van-e olyan, hogy egy bizonyos szöveg lejár, hogy nem lehet már színpadra állítani anélkül, hogy radikálisan átírnánk az alapállításait is. Más szóval: tartható-e az interpretatív színházi adaptáció a klasszikus és modern drámairodalmi örökség jelentős részénél?
Jófajta zavarban vagyok, azon gondolkodom, hogy mire fut ki most már az egész. A monodráma vagy a hajléktalanügyi revü lesz az erősebb vonal, esetleg játszunk-e még valamit közösen.
