Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: Csehov

Tarján Tamás: Csehov?

Dollár Papa Gyermekei: Csehov – Trafó

A jelenetátforgatások, figurakettőzések, montírozások, bőséges betoldások, a választékos nyelvezet vulgáris rothasztása, az esszenciális „forgatókönyv” a mai mindennapokra vetítve élezi ki az élet éléséhez való torz, hazug, halogató, önkábító, teszetosza, haszonleső, antihumánus viszonylatok csehovi képleteit.

Urbán Balázs: Válaszúton?

A Nemzeti Színház 2015/16-os évadja (2. rész)

A vissza-visszatérő és az újonnan a társulathoz érkező rendezők többségéről elmondható, hogy különböző módon és különböző színvonalon ugyan, de a színház alapkarakteréhez igazodva színesítették valamelyest a repertoárt.

Új e-dráma: Kiss Csaba: Nappalok és éjszakák

Kovács Bálint előszavával

Csehov nem azért nagyszerű szerző, mert még abban is ezer dráma van, amit meg sem írt, de kétségkívül ez is része a zsenijének. Még a légüres teréből is dráma születik, ha van, aki megírja.

Urbán Balázs: Csehovi balta

Csehov: Ványa bá’ – szombathelyi Weöres Sándor Színház

A Ványa bá’ mint új cím pedig kifejezetten modern megközelítést, kortárs valóságba ágyazottságot, az értelmezési konvencióktól való radikális eltérést sugallhat. Kinek csalódást, kinek megkönnyebbülést jelenthet az, hogy mindez végül is nem történik meg.

Adorjáni Panna: Szűk értelembe vett Három nővér

Három nővér – Örkény István Színház (r. Bagossy László)

Bagossy László rendezésében a felismerhetőség fontos jegy: minden, amit látunk, egyértelműen három nővéres, ezért könnyedén tájékozódom ebben a világban, nincsenek meglepetések, radikális átértelmezések, meghökkentő megoldások.

Zappe László: Munkahelyi válság után művészi izgalmak nélküli évad Miskolcon

A miskolci Nemzeti Színház 2015/16-os évada

A látott előadások alapján úgy érzem, az igazgatóváltást munkahelyi, igazgatási, hivatali, szakszervezeti ügynek tekinthetjük, esztétikai, művészi kérdések nemigen játszottak benne szerepet.

Hermann Zoltán: Trilógia

Éjjeli menedékhely, Állami Zenés és Drámaszínház, Tbiliszi; Sirály, Théâtre de Vidy, Lausanne; 6, Nemzeti Színház, Budapest

A fesztivál programjában látható három orosz klasszikus (…) radikálisan különböző színházelméleti és „játéktechnológiai” kereteit vagy meglepő hasonlóságait a néző aligha fogja bármiféle tendenciát nélkülöző jelenségnek látni, és nem fogja a rendezői koncepciók kiszámíthatatlan egyediségének vagy a véletlennek felróni.

Varga Anikó: Két évben a hetven

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előadásairól

…a láthatóan eredményes művészi teljesítmény nyilvánvalóvá teszi, következetesen építkező társulatról van szó.

Kovács Dezső: Egy romvilág emlékképei

Vidnyánszky Attila Három nővére - újranéző

A sivár, gyötrelmes jelenből idilli, bukolikus emlékként dereng elő a régi élet. Igen, ide jutottunk.

Urbán Balázs: Régi és új formák

A.P. Csehov: Sirály – Katona József Színház - KRITIKA

…nem (…) az egyes ars poeticák felsőbbrendűségről szól, hanem az életre, a boldogságra való képességről vagy képtelenségről…