Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: Csehov

Hermann Zoltán: Trilógia

Éjjeli menedékhely, Állami Zenés és Drámaszínház, Tbiliszi; Sirály, Théâtre de Vidy, Lausanne; 6, Nemzeti Színház, Budapest

A fesztivál programjában látható három orosz klasszikus (…) radikálisan különböző színházelméleti és „játéktechnológiai” kereteit vagy meglepő hasonlóságait a néző aligha fogja bármiféle tendenciát nélkülöző jelenségnek látni, és nem fogja a rendezői koncepciók kiszámíthatatlan egyediségének vagy a véletlennek felróni.

Varga Anikó: Két évben a hetven

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előadásairól

…a láthatóan eredményes művészi teljesítmény nyilvánvalóvá teszi, következetesen építkező társulatról van szó.

Kovács Dezső: Egy romvilág emlékképei

Vidnyánszky Attila Három nővére - újranéző

A sivár, gyötrelmes jelenből idilli, bukolikus emlékként dereng elő a régi élet. Igen, ide jutottunk.

Urbán Balázs: Régi és új formák

A.P. Csehov: Sirály – Katona József Színház - KRITIKA

…nem (…) az egyes ars poeticák felsőbbrendűségről szól, hanem az életre, a boldogságra való képességről vagy képtelenségről…

Stuber Andrea: Ciconia nigra

Ascher Tamás bochumi Cseresznyéskertjéről

Ascher a sokszereplős Csehov-drámák polifóniáját rezignált érzékenységgel, egyszerre búsítón és nevettetőn ábrázolja. A reménytelenségünkkel mulattat.

Kovács Dezső: Ördögi játékos

Pálffy Tibor Lopahin-alakításáról

Csapzott, űzött rongy. Alig tud beszélni. Hörög. Burrog. Bugyborékol. Kibeszélte, kiordította a lelkét. Beleadott apait-anyait, kimerült a nagy csatározásban, s még nem is tudja vagy nem fogta föl, mi történik vele.

Hermann Zoltán: Sörét

Az átriumi Sirályról

A súlyos szituációhoz mindig hozzákeveredik valami olyan gesztus, amivel Arkagyina egoizmusa kerül az előtérbe. Meglehet, hogy amit hibának lát a kritikus, az maga a koncepció.

Tarján Tamás: Nem lehet elutazni

Csehov: Platonov (Apátlanul) – KRITIKA - Radnóti Színház

 Csehov, aki köztudottan sokat perlekedett a színházzal komédiaként felfogott egyes műveinek „drámaizálása” miatt, meg lehetne elégedve, annyira áthatja a színrevitelt a bizarr nevetségesség.

Kutszegi Csaba: Sirályok a Szinva-parton

Miskolci Sirály-előadások - Miskolci Nemzeti Színház - KRITIKA

Kiss Csaba kívülről rendelt a darabhoz egy alaposan átgondolt, korszerű és érdekes megoldási képletet, Rusznyák Gábor pedig sokkal inkább a darabból kiindulva igyekezett az előadást mának szólóvá is tenni.

Hermann Zoltán: Csehov nélkül

Az Örkény Színház Meggyeskertjéről

A hetvenes‒nyolcvanas évek fordulóján divat volt – az akkori magyar közmédiában – Csehovot parodizálni: a paródia pedig éppen akkor hatásos, ha a színházi modorosságokon ironizál, s akkor filozofikus, ha társadalom-lélektani elfojtásokat hoz felszínre egy-egy gegben.