…úgy vitték színre az alapanyagot, hogy formailag merész beavatkozásokkal kezdtek, de végül felülkerekedett rajtuk az anyag, és erősebb maradt a tiszteletteljes ragaszkodásuk az eredeti műhöz, mint a szemtelenségük, amivel belefogtak.
…a poézis egyik esetben sem unalmas és üres látványköltészetet jelent; az a színházi nyelv, amelyet Vidnyánszky kitartóan és következetesen alkalmaz, valóban színpadi élménnyé transzponálja a lírát és epikát.
Vidnyánszky rendezése viszont kétségtelenül egy határozott és kiforrott rendezői színházeszmény lenyomata. (…) Szabó Borbála darabjának erénye viszont, hogy felkínál egy lehetőséget, amely dramaturgiai, illetve formai, stiláris szempontból érdekesebbé, egyedibbé tehetné az előadást.
Szemerédi Fanni: A Tünde-sztori
Így látta a cikk szerzője a Kerengők (Csongor, Tünde) című előadást (Szabó Borbála) az Átrium Film-Színházban
Hideg a világ. Ketten végül mégis találkoznak, és egymásra tudnak kapcsolódni – és ez a kapcsolódás nem cukormáz-habos, hanem nagyon is munkás dolog.
…a legátütőbb színészi alakítások a bábtalan szereplőkhöz kötődnek.
A Csongor és Tündét „tanítható, előadható” felfogásban boldogságkereső szövegnek tekintik, s a boldogság tárgya a szerelem.
Kurrah időnkénti döbbent „Was?” kérdése talán arra utal, hogy a manók a magyarokat dróton rángató német urak lennének…
