Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Debreceni Csokonai Színház

Stuber Andrea: Apák acsarkodása

Rómeó és Júlia - Debreceni Csokonai Nemzeti Színház

Szikszai Rémusz mindenekelőtt igen sötéten és illúziótlanul látja a Rómeó és Júlia Veronáját mint közeget. Hm. Azért lehet ebben valami.

Zsigmond Andrea: A valóság, ha nyelvet ölt

Monológ a Deszka fesztiválról

De alig van idő igazi beszélgetésre.

Szarka Károly: Aki seper, és aki sepertet

Szabó Magda: Az ajtó - Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen

… frissessége és játékossága mellett is húsba mar…

ZAPPE LÁSZLÓ: BERNARDA FLAMENCÓVAL, FIGARO CSIGÁKKAL, NYOMORHUMOR MAGÁBAN

Városmajori Színházi Szemle - Budapesti Nyári Fesztivál 2015

A „titokzatos erőnek” persze elsősorban az alkotóban és az alkotásban kell meglennie, de a befogadóban is kell lennie belőle valamennyinek, hogy rezonálni tudjon.

Kutszegi Csaba: Fesztivál vagy kerekasztal?

A IX. DESZKA Fesztivál

…átmeneti jelenségnek látom mostanság a DESZKA-t. Drámaírói kerekasztal jellege már szinte nincs, viszont egyre inkább hasonlít egy színházi fesztiválra.

Kovács Natália: Amikor túl olcsó a poén

Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté – KRITIKA - Debreceni Csokonai Nemzeti Színház

Sajnos annak ellenére, hogy a karaktereken látszik kitaláltságuk, a teljes koncepció mégsem működik jól. Azt hiszem, azért, mert ezek a tulajdonságok, külsőségesek maradnak, nem válnak a figurák szerves részévé, így cselekedeteik és viselkedésük menthetetlenül modorosságba fut.

Kutszegi Csaba: Brecht, Borbély és a zenés-táncos amoralitás

Borbély Szilárd: Akár Akárki – KRITIKA

A szöveghez és a jelenséghez – jelenetről jelenetre – adekvát és egyedi megoldásokat kerestek, melynek eredményeként adekvát és egyedi előadás jött létre…

Szabó Zsuzsa: Bőbeszédű narratíva

Bulgakov: A Mester és Margarita – KRITIKA

Bármennyire is félreviszi a szerteágazó, sokszor felesleges kitérőket tevő mesélés az előadást, a rendező, Rusznyák Gábor sokféle ötletet tartogat, hogy életre hívja a történetet.

Kutszegi Csaba: Minden jó, ha jó a vége?

Misima Jukio: Krisztus születése - Csokonai Nemzeti Színház – KRITIKA

…az előadás számomra nem lehet hiteles, mert nem érint meg, nem hozzám, a mában élő emberhez szól korszerű eszközökkel, hanem a hitemre és az ideológiai együttérzésemre apellál.

Antal Klaudia: Tetemre hívás

Ratkó József: Segítsd a királyt! – KRITIKA

István térden állva kéri Istent, hogy segítsen rajta és a magyarokon. Fohászára válaszul felzúgnak a templomi harangok. Úgy tűnik, hogy nincs szükség itt tettekre, csak hinni kell.