Tag Archives

Archive of posts published in the tag: dráma

Új e-dráma: Miro Gavran: Felejtsd el Hollywoodot!

A fordítók, Varga Viktória és Varga Iván előszavával

Harminc évvel ezelőtt Miro Gavrant a megrázó drámái tették népszerűvé, napjainkban pedig világszerte többször fordulnak meg a színpadon humoros, férfi-női kapcsolatokról szóló, a mindennapi életből vett vígjátékai.

Új e-dráma: Schwechtje Mihály: Az örökség

A közös szégyen reménye – Németh Gábor, az előadás dramaturgjának előszava

Schwechtje színháza politikus színház, harcol az idiotizmus ellen, ha a szót a szigorú etimológia szerint olvassuk – az ókori görögök még az apolitikus embert tartották idiótának, azt, aki nem foglalkozott a polisz ügyeivel.

Új e-dráma: Székely Rozália: Kálvária Lakópark

Titkok és hazugságok a Józsefvárosban – Veress Anna előszava

Ez az erős kiinduló helyzet akár egy mai szocio-dráma alapja is lehetne, de a Kálvária Lakópark ennél sokkal költőibb és titkokkal gazdagabb mű, amelynek főszereplője talán nem is ez a különös fiatal nő, hanem maga a lakás, amelyből, mint Magda egy helyütt mondja, „nem lehet kimenni”.  

Szabó István: Drámák sorsa

A Színház folyóirat fél évszázados történetét végigkísérte drámák megjelentetése. Ha hiányoznak évek, hónapok, azt a körülmények magyarázzák: 1990 előtt elsősorban a politikai viszonyok, utána pedig az anyagi nehézségek. Úgy tűnik, hogy az 1968–1971 közötti kezdeti évek után 1979-től válik egyértelmű céllá az új darabok népszerűsítése. Egészen 2011-ig a lapból kivehető drámamellékletek segítették a színházi műhelyeket…

Új e-dráma: Kelemen Kristóf: Megfigyelők

A Színház folyóirat februári számában több cikket szenteltünk a megfigyelők / megfigyeltek témájának. A kiindulópont Kelemen Kristóf Megfigyelők drámája és előadása volt, mely a szexuális orientáció és az ügynökkérdés összefüggéseit vizsgálja a hatvanas évek Magyarországán.

Új e-dráma: Miro Gavran: Kreón Antigonéja

A fordító, Varga Iván előszavával

Ebben az örök börtönben az Antigoné nem is dráma, hanem színjáték, amit a XX. században Európa számos tömlöcében eljátszottak…

Milyen ma a kortárs szöveg?

Rendezőknek, drámaíróknak, dramaturgoknak tettük fel a kérdést, hogy látják, jelen van-e a kortárs dráma a magyar színpadon, és ha igen, akkor miben változott, melyek a jellemzői. Az alábbiakban négy színházi alkotó válaszát közöljük.

Mi van veled, kortárs magyar dráma?

Hiányzó jelen idő a magyar színpadokon

A színházak repertoárja látszólag bővelkedik kortárs magyar színpadi szövegekben, ám igazán jelentős drámai műveket vagy a mai magyar valóságra élesen reflektáló előadásokat nehezen találni köztük. A rendezők többsége szívesebben mesél klasszikus történeteket, minthogy direkt reflexiókat fogalmazzon meg a közéletre. Ha mégis, inkább hoznak létre saját színpadi szövegeket, a drámaírók tollából megszületett színdarabok többsége pedig fiókban…

Csáki Judit: Az üveghegy üveghegy

Mohácsi István és Mohácsi János Múltépítés, avagy meghalni könnyű, élni a nehéz című első gyűjteményes drámakötetéről

Nagy vitába keveredtem egy kritikus kollégával az Egyszer élünk kapcsán – amely egyébként mindkettőnknek meghatározó színházi élmény volt, vagyis a vita nem a szöveg vagy az előadás minőségét illette, hanem azt –, hogy vajon néhány év múlva ki a csuda fogja érteni a nagyon kortársi, értsd: aznapi vagy tegnapi utalásokat.

Új e-dráma: Elfriede Jelinek: Düh

Trójától a Teremtőig – Halasi Zoltán, a fordító előszavával

Tágabb értelemben a patriarchális világ erőszakkultúráján siklik végig a darab szövege mint valami gördeszka pályán, ahol is a deszka maga a „düh”.