Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Elfriede Jelinek

Új e-dráma: Elfriede Jelinek: Düh

Trójától a Teremtőig – Halasi Zoltán, a fordító előszavával

Tágabb értelemben a patriarchális világ erőszakkultúráján siklik végig a darab szövege mint valami gördeszka pályán, ahol is a deszka maga a „düh”.

Néder Panni: Királyok a házban

Theatertreffen 2018

Castorf a fausti utat a francia gyarmatosítás keretébe teszi, mágikus realista és trash elemekkel megfűszerezve. Aleksandar Denić díszlete erős gesztusokkal operál, s már az első percben történelmi kontextusba helyezi a darabot: a forgószínpadon elhelyezkedő szellemkastélyszerű épület kocsmát, ruhaboltot, lakószobát, és hol vetítővászonként funkcionáló, hol múlt század eleji kolonialista óriásplakátokká változó elemeket foglal magában. Az épület…

Lengyel Anna: Romaábrázolás a magyar színpadokon

A társadalmilag elkötelezett színház hagyománya

Még a rendszerváltás után jelentkező, egyre súlyosbodó társadalmi problémák, az egyre hivatalosabb formát öltő romaellenesség, az egyre durvuló közbeszéd is csak a legritkább esetben gondolkoztatta el az alkotókat arról, hogy talán összetettebben kéne ábrázolni a színpadon a cigány karaktereket, hogy horribile dictu egyenesen róluk, nekik, velük is lehetne színházat csinálni.

Darida Veronika: Szövegszínházak

Irodalom és színház, avagy Irodalom-e még a dráma? – a Színházi Dramaturgok Céhének konferenciája

Hol van a szöveg helye a kortárs színházban? Kiszorította a rendezői színház? Megszólalnak új hangok a színpadokon? Milyenek az új drámatendenciák? Megjelennek-e, és ha igen, milyen módon, a közéleti problémák a most írt darabokban, reflektálnak a minket körülvevő valóságra? Vagy a realista színházi hagyományhoz kapcsolódó szövegekkel szemben még  inkább védelemre szorulnak azok az új dramaturgiák,…

ÚJ E-DRÁMA – ELFRIEDE JELINEK: ÁRNYÉK (EURÜDIKÉ MONDJA)

Halasi Zoltán, a fordító előszavával

„Magamból semmit se hagyok, vagyok”

Gáspár Ildikó: Hajdani hitelünk

Márciusi lapszámunkban a valóság van FÓKUSZBAN. Gáspár Ildikó esszéjével hangolódhatunk rá a témára.

A dokumentarista színház az ezredforduló után a dokumentumokról az előadókra helyezte a hangsúlyt. Az élő test a létezés egyetlen bizonyítéka.

Kolozsi László: Mindenki lehet angyal

Kolozsi Angéla: Emília és az angyal, akit Körmöczi Györgynek hívnak - Kolibri Színház - KRITIKA

…ragyogóbbnak tűnt a kinti nap, szépnek az őszi Jókai tér. Még a felbontott aszfalt sem zavart, és hazafelé megéreztem egy ablak alatt, milyen finom húslevest főztek.

Faluhelyi Krisztián: A színház mint politikai tér

A berlini Theatertreffenről

Mivel az idei találkozó tíz leginkább figyelemre méltó előadása közül számos a nyugati világnak a más kultúrákhoz való problematikus viszonyulását vette célba, a 2015-ös Theatertreffen ezúttal az Európába érkező menekültekkel kapcsolatos kérdésekre irányította a reflektort.

Markó Róbert: Felülstilizált pókháló és intenzív vizualitás

Nyílt levél Elfriede Jelineknek

Tudom, most azt mondja magában: örülök, persze, hogy Budapesten is játsszák a darabjaimat, de nincsenek ezeknek a magyaroknak saját szerzőik, akik a saját történelmi félmúltjukat és jelenüket feldolgozzák?

Markó Róbert: Életek és más játékok, történelem és más mesék

Rechnitz - Münchner Kammerspiele - KRITIKA

… ezek az öltönyös-kiskosztümös, végtére is szerfölött szimpatikus européerek: tömeggyilkosok.