Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Esterházy Péter

Pethő Tibor: Hiányzik Esterházy

A Mercedes Benz Székesfehérváron

Esterházy Péter utolsó drámája nemcsak a szerző tragikus halála miatt vég-, illetve bizonyos tekintetben csúcspont színpadi műveinek sorában. Az építkezés záróköve ez, amelyet Esterházy korábbi drámái fundamentumként támasztanak alá.

Antal Klaudia: Reményteli végkicsengés

Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (1. rész): Sebestyén Bálint: Antigoné és Grecsó Zoltán Dadogó: Szimfónia

Nagyszerű, hogy egyre több pályázat igyekszik helyzetbe hozni a fiatal, pályakezdő színházi alkotókat, az pedig különösen elismerésre méltó, hogy van egy olyan kezdeményezés, mint az Imre Zoltán Program (IZP), mely a sokszor háttérbe szorított kortárs tánc területére fókuszál.

Hermann Zoltán: Énkereső

Závada Péter: Je suis Amphitryon – Trafó

A keresőprogramokkal, a mémek GPS-koordinátáinak segítségével talán egy hosszabb délután elég lehet az Amphitryon utalásainak visszakeresésére. Igaz, a ZP-féle felsorolás csak pár sornyi. Mégis hiányzik belőle az a hívás, ami az időnk hasznos elpazarlására invitál. Hiányzik a pazarlás etikája. Hiányzik az egész meglátásának ígérete. Az elmélyülés élvezetét leváltja a rátalálás múló öröme. A ZP-drámaszöveg behatárolja…

Pressburger Csaba: Katedrálisból káromkodást

Kis Magyar Pornográfia (Esterházy Péter művei nyomán) – Újvidéki Színház, Újvidék

De miként a Javított kiadás is inkább Esterházy Péterről, az apja titkolt múltjával szembesülő íróról, az ő érzéseiről, gondolatairól szól, az előadás is elsősorban a Narrátor perspektíváját helyezi előtérbe.

„…kihúzhatatlanul beírta magát a szövegbe…”

Esterházy Péterre emlékezünk: válogatás a Színházban megjelent, darabjairól szóló kritikákból.

Esterházy úgy lépett a drámaírásba, a drámaírók, azaz a drámát írók közé, ahogy egy prózaíró az akkor már megszokott félhomályos, otthonos szobájából az éles, vakító reflektorok közé lép, kicsit talán hunyorogva, mosolyogva, zavartan, szerényen, úgy esterházysan.

Turbuly Lilla: Prognózis

Csokonai Lili - Tizenhét hattyúk - Vígszínház, Házi színpad - KRITIKA

Majsai-Nyilas Tünde különben nem egyedül játszik, hanem egy kerekes székkel.

Herczog Noémi: Ha mi lennénk Esterházy Péter

Én vagyok a Te - Nemzeti Színház - JEGYZET

Persze nincsen szó nagy magyar látképről, az est inkább kis magyar revü, talán a Harmonia Caelestis egyestés revüátirata.

Tompa Andrea: A nagy drámai szemfényvesztés

Harminchárom változat Haydn-koponyára - Bárka Színház - KRITIKA

Azonban nem dialógus ez, hanem BESZÉD, egy nagy beszéd sok szereplőre, amelyben mindenki mondja a magáét…