Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Forgách András

Papp Tímea: Happy end és vérfürdő

Mohácsi János és Koltai M. Gábor rendezése Nyíregyházán

Egy békebeli, szívmelengető, feel-good szerelmi történet 1937-ből, és egy, az önzésről, mohóságról, amoralitásról szóló XVII. századi dráma. Találhatnánk közös nevezőt, hiszen ott az a remekül alkalmazható általánosság, hogy a színház az emberről szól, vagy egy egészen konkrét momentum, a fekete díszlet, de bármelyik mondvacsinált, erőltetett lenne. Úgyhogy menjünk inkább szép sorban.

Forgách András: A szabászolló

Minden kimondott szavuk ugyanarról szól. Minden beléjük van rajzolva már, olyan mélyen, mint egy beforratlan seb.

Koltai Tamás: Várdai színes

A Magyar Színházak Kisvárdai Találkozójáról

Tizenhat éve jártam utoljára Kisvárdán, az új találkozás örömmel töltött el, és amikor azt mondom, hogy „mintha tegnap lett volna”, meg hogy „megállt az idő”, az nem kritikai észrevétel, hanem a folytonosság konstatálása.

Monteverdi-variációk

Darida Veronika interjúgyűjteménye Jeles Andrásról és társulatáról

Azzal a kezdetben még homályos elképzeléssel vágtunk bele a filmkészítésbe, hogy a Birkózókör története napjaink független társulatai számára is fontos tanulságokkal szolgálhat.

Herczog Noémi: Kicsid Gizella, a beugró

A pincér - Zsámbéki Színházi Bázis - JEGYZET

A befejezetlenség jóformán élvezhetetlenné teszi az előadást.

Ady Mária: A gonosz Léni banalitása

A Léni (vagy nem Léni) - KRITIKA

Bagó Bertalan rendezésében Léni maga az örök Színésznő…

Móricz mint alapanyag

Kornya István Forgách Andrással és Závada Pállal beszélgetett a DESZKA Fesztiválon

„Színdarabjai viszont többnyire azért rosszak, mert ebben a műfajban Móricz a kor rossz konvenciójának akart megfelelni.”

Koltai Tamás: Alacsonyan szállnak a déjavu-k

A kulcs - Kecskeméti Katona József Színház, Kelemen László Kamaraszínház

Kicsit az átlagvígjáték felé hajlik a dolog, de így is működik.