Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Gianina Cărbunariu

Szabó Attila: Emlékezet, múltidézés, múltfeldolgozás

Performatív múltfeldolgozás – néhány elméleti alapvetés

Szociológiai értelemben a múltfeldolgozás olyan társadalmi funkciónak tekinthető, mely a nyilvánosság számos eszközével megvalósulhat: nyilvános beszédek, parlamenti ülések, szobrok és emlékezethelyek állítása stb. A művészi feldolgozás ilyen értelemben úgynevezett félintrinszikus (félig külsődleges, semi-intrinsic) funkciónak számít: más kontextusokban is megvalósulhat, de ha egy műalkotás környezetében történik, akkor valamilyen lényeges esztétikai tapasztalattal gazdagítja az adott feladat megvalósulását.

Kellemetlen kérdések

Gianina Cărbunariu Artists Talk című előadásáról két rendező, Gáspár Ildikó és Kelemen Kristóf beszélgetett.

Ionuț Sociu: 15 év storytelling

Feminista és politikai perspektívák a román színházban

Annak a láthatatlan világnak nagy része, amelyet másfél évtizede még oly könnyen hagytam figyelmen kívül, ma már megjelenik a színpadon. A független színház elevenebb és élesebb, a feminista mozgalom erősebb, miközben ezzel párhuzamosan a konzervatív hangok is felerősödtek.

Új e-dráma: Gianina Cărbunariu: Artists talk (Művészek találkoznak)

Győrfi Kata, a darab fordítójának ajánlójával

Az Artists Talk (Találkozás a Művészekkel) szereplői alkotó emberek, projektek kezdeményezői, újságírók és kritikusok.

Boros Kinga: TESZT-napló 3.

Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozó: színház kacatból, idő, falak

A fesztivál átszövi a várost, és a hét közepére magába szív ez a szimbiózis, élvezettel fedezem fel az újabb és újabb helyszíneket. Loholni kell és megérkezni, de igazán, beleállni szűgyig a felkínált időbe.

Új e-dráma: Gianina Cărbunariu: A tigris

Boros Kinga előszavával

Mockumentary play, írja darabja alcíméül Gianina Cărbunariu, aki a tőle megszokott módon egy bulvárhírré silányult valós esemény apropóján ír a kortárs európai társadalomról.

Tompa Andrea: Isten plázája

Gianina Cărbunariu két előadásáról

Az előadás dokumentarista szövegre épül, egy tizenhat éves fiú, Mugur Călinescu megfigyelési dossziéjának lapjaira, akit „Diák” fedőnév alatt követtek.