Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Goda Gábor

Török Ákos: Színház a tudás elvesztéséért

Goda Gábor: Raj - Artus

Az Artus előadásai (az egyszerűség kedvéért hívjuk őket így) ugyanis – és ez alól a Raj sem kivétel– nem növelik a tudásunkat, hanem éppen hogy csökkentik. Ott tesznek fel kérdéseket, ahol nekünk már megvannak a válaszaink, vagy nem is gondolnánk, hogy lenne arrafelé bármi kérdeznivaló.

Lábán-díj, tizenegyedszer

Nyilvánosak a laudációk

Közzétette a 2015-ös év legjobb kortárs táncelőadásának díjára jelölt hét produkció laudációját a Lábán-díj kuratórium. A nominált táncdarabok ajánlói egyszerre jelennek meg a Trafó honlapján és a szinhaz.neten. A tánckritikusokból, esztétákból, művészettörténészekből álló független szakmai zsűri döntése alapján immár tizenegyedszer kiosztásra kerülő Lábán Rudolf díj idei átadójára május 10-én kerül sor a Trafóban, a házigazda…

Turbuly Lilla: Kimondhatatlan egy-szerűség

Cseppkánon – Hogy vagy, Hérakleitosz? – Artus

„Dobog a szív alatti szív, zubog a hang alatti szó, / hidak alatti örvény, mondat alatti mondat: / mit visz a felduzzadt vizű, mély folyó, / redőzött, bolyongó ágya mit sodorhat?”

Kutszegi Csaba: Atomok, hattyúk, madárkák

A Budapesti Tavaszi Fesztivál táncelőadásairól

A fesztiválon vendégeskedő NDT2 a három eljátszott egyfelvonásosával nem lépte át önmaga megszokott stílushatárait, de azon belül maradva is igen sokoldalúnak mutatkozott: az esten a táncosok elmerültek a mélységekben, feljutottak a csúcsokra, bejárták a kortárs balett horizontját, vertikumát.

Antal Klaudia: Hátrafele is lehet előrehaladni

A harmincéves Artus társulatról

Goda tehát elutasítja a hagyományos értelemben vett színházcsinálást, gondolatainak és érzéseinek nem egy műfaji kategóriát, hanem formát keres, mely forma bármi lehet.

Ok nélküli elégedettség

Goda Gáborral Szoboszlai Annamária beszélget

Az az érzésem, hogy mindig ugyanazt csinálom, mindig ugyanazt keresem, csak mindig máshonnan közelítek. Nem témák váltakoznak, s jutok valahonnan valahová, hanem megyek valaminek a közepe felé.

Kutszegi Csaba: A téma az üveglapon hever

SUTЯA – Artus szútrák – KRITIKA

Ezért (is) kellene rendszeresen mindig hátrálnunk (visszakoznunk) valamennyit: hogy nagyobb rálátásunk legyen arra, ami éppen előttünk van.

Kutszegi Csaba: Egyezünk

 …egy kvázi közösség (performerek és nézőik) zsolozsmás együttléte.

Kutszegi Csaba: A kevesebb több

Elfeledett ének - Kompánia - KRITIKA

…ezúttal falak nem dőltek le, határvonalak nem tűntek el.

Török Ákos: TALÁN, AVAGY BÁBEL HÁRFÁKRA, ÉNEKHANGRA ÉS OTTHONI HASZNÁLATRA

Bábel - Nemzeti Táncszínház - KRITIKA

Jobb visszaemlékezni rá, gondolkodni rajta, mint nézni…