Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Hargitai Iván

Kovács Dezső: A fénynél árnyék

Madách Imre: Az ember tragédiája – Nemzeti Színház; Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Most, hogy két nagyszínházunk, a Nemzeti és a székesfehérvári Vörösmarty Színház is újra műsorra tűzte Madách Imre halhatatlan remekét, Az ember tragédiáját, s a maga módján mindkét előadás emblematikusnak, nagyszabásúnak, mi több, reprezentatívnak tekinthető, ideje szembenézni a kanonizált örök klasszikus színreviteli dilemmáival.

Gabnai Katalin: Legenda, újrahasznosítva

Dennis Martin: Die Päpstin – A pápanő – József Attila Színház

Sokat idézik a középkori, nőgyalázó megállapításokat, de nem mentik föl az ezek ellenére csodás „karriert” (!) csináló szegény főhősnőt sem, elvégre mégiscsak átvert mindenkit, s különben is, minek ment oda.

Turbuly Lilla: Papa a menyétfejű sárkányok földjére költözött

A Kartonpapa Székesfehérváron

A Kartonpapa a színház felkérésére született, és abból a szempontból „klasszikus” dráma, hogy Tasnádi István nem a mostanában gyakran alkalmazott, improvizációkra, a társulat közös munkájára építő munkamódszert követte, hanem „magányos drámaíróként” írta meg a darabot, és a társulat e kész művel kezdett el dolgozni. A történet egy abszurd alapötletre épül: felesége nem fogadja el a…

Papp Tímea: Rövid következmény

Bohumil Hrabal: Sörgyári capriccio – József Attila Színház

Szó se róla, van líraiság a színpadon, de a díszlet és a jelmezek mintha egy egészen más, a monarchiát felsőbb társadalmi osztályból sirató történethez készültek volna, nem Hrabal csevegéssel, anekdotázó hajlammal kiszínezett, szürke, sörgyár környéki hétköznapjaihoz.

Rádai Andrea: Új – Színház – Utópiák

A pályázatok lényeges többségéből a mai társadalmi igényekre reagáló, ténylegesen XXI. századi magyar színház képei rajzolódnak ki.

Urbán Balázs: Az abszurditás hitele

Pintér Béla: Szutyok – Székesfehérvári Vörösmarty Színház

A díszlet személyes érintettségünket metaforikusan is kiemelő jelentését Hargitai Iván rendezése szerencsére nem hangsúlyozza didaktikusan – inkább hagyja beszélni a történetet.