Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Háy János

Kovács Dezső: Háy-variációk

2 in 1 kritika: Háy János két darabja a Szkénében és a Pinceszínházban

Míg a szkénébeli produkció alapvetően a szereplők lelkében s elbeszéléseiben végbemenő drámákról tudósít, A Herner Ferike faterja sokszálú, vérbő tragikomédia („istendráma”), amely nemcsak drámai helyzetekkel, hanem komédiai fordulatokkal is bőséggel operál.

Papp Tímea: Nyitány vagy intermezzo?

Két szegedi évad

A pozíciójában akkor frissen kinevezett Keszég a 2015/2016-os évadzárón úgy fogalmazott: kis lépésekkel, de kellő szigorral szeretne előrehaladni. Nos, a szigort a néző nem látja – nem is biztos, hogy látnia kell –, a kis lépéseket viszont nagyon is érzékelte, két előadás, a János király és a Kazamaták esetében pedig pregnánsan tapasztalhatta.

Deczki Sarolta: Kör, hinta

Háy János: A halottember – Ördögkatlan Produkció/Nézőművészeti Kft./Szkéné Színház

Anna egy pillanatnyi gyászmunkát sem enged magának. A tudata mélyére száműzi az egykor szeretett férfit, és minden idegszálával a túlélésre koncentrál.

Proics Lilla: Isten hallgat, a színház nem

Három marosvásárhelyi estéről

A három előadásban a legérdekesebb megfigyelésem az volt, hogy bár igen különböző állapotú és eltérő képességű színészek dolgoznak együtt, mindannyian igyekeznek a csapatot erősíteni. 

Urbán Balázs: Kérdőjelek erdejében

A kéz - Kaposvári Csiky Gergely Színház - KRITIKA

…mintha alapvető eldöntetlenség érződne.

Sz. Deme László: Egyszer élünk, az se jó

Háy János: Háromszögek - Magyar Színház - KRITIKA

Háy János háromszögei nem csalfa és céda szerelmeket fognak össze, hanem fojtogató natúr érzelmeket.

Kovács Dezső: Mikor minden összejön

Nehéz - Bárka Színház - KRITIKA

Nehéz, nehéz, nehéz. Az élet, a párkapcsolat, a pálya. És jó színházat csinálni is nehéz.