Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Horváth Csaba

An der schönen blauen Donau

Perczel Enikő a bécsi Magyarország Fesztivál sajtójáról

Az elmúlt években Magyarországon végbemenő kultúrpolitikai változások kapcsán osztrák szomszédaink „ízelítőt kívántak adni egy színházi nagyhatalom kínálatából”.

Kutszegi Csaba: Írüldözés, írirtás

Helen Edmundson: Irtás - Szkéné Színház - KRITIKA

A magyar nézőnek ismerős ez a világ, amelynek jellemzője a „híres-neves ír köd, ahol igaznak látszik a hazug, és hazugnak az igaz”.

Proics Lilla: Beszélgetések a kritikáról

Beszélgetés Horváth Csabával és Perovics Zoltánnal

A kritikus egyik alapvető képessége kell legyen, hogy felismerje az igazit, és megkülönböztesse a jól mímelőtől…

Vida Virág: Az egyiknek sikerül, a másiknak nem

Amit a hegyen hallani - SZFE, Zsámbéki Színházi Bázis - KRITIKA

A rendezők szabadon élhettek a térválasztás lehetőségével…

Markó Róbert: Színfoltok

Troilus és Cressida - Gyulai Várszínház - KRITIKA

Nem tudható, mi az alkotói cél.

Szoboszlai Annamária: Emberről, szénről, istenekről

 A tiszta méz - Forte, József Attila Színház - KRITIKA

A hömpölygő, dramatizált szövegben körvonalát veszti az igazság, a jó és a rossz. Nincs mihez viszonyítsunk, hacsak nem Lajka kutyához…

Kutszegi Csaba: Két légy egy csapásra

Dürrenmatt: A fizikusok - Horváth Csaba r.

A Felügyelő azt mondja Blocher-nak, hogy fényképezzen; igenis, felügyelő úr, válaszolja Blocher, oszt nem fényképez.

Szoboszlai Annamária: Import identitás és „Szampóóó”

A Kalevaláról

A darab mitikus rétegét tovább dúsítja a zene, a tánc, az ütemesen lesújtó fejsze és a földön koppanó fadarabok, a színen hol figuraként szereplő, hol testüket mint tárgyat használatnak átengedő színészek és táncosok.