Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Ibsen

Kovács Dezső: Nő a múltból

Lucas Hnath: Nóra II. rész – Orlai Produkciós Iroda, Szentendrei Teátrum

Négyszereplős játékot látunk, Nóra, Torvald, Anne Marie és kamasz lányuk, Emmy között zajlik a körkörös szeánsz. Ugyanakkor a színjáték nem hatol mélyre, megmarad a vázlatos érzületek, a vázlatosan jelzett szenvedélyek s a vázlatosan kidolgozott karakterek szintjén.

Tompa Andrea: Kell ez a toll, kell ez a csillár

Gondolatok az Örkény Színház A hattyú című előadásának vizualitásáról

Az előadás fontos látványeleme a hátsó falon lévő angol felirat: „We are more than beautiful” (Több mint szépek vagyunk). Az enigmatikus sor (amelyet reklámszövegtől sorozatcímig sok mindenként olvashatunk) elindítja azokat az asszociációkat, amelyek a valóban szépre formált emberek vágyait vetítik ki: ők több mit szépek. Vagyis mik, milyenek? – tűnődhet a néző. Leendő gazdagok, leendő…

Turbuly Lilla: Kiürült keretek

Henrik Ibsen: Rosmersholm – Rózsavölgyi Szalon

Válogatott színészgárdát sikerült megnyerni az előadáshoz, a minőségen kívül értve ez alatt azt is, hogy sok helyről jött színészek találkoznak. A Rózsavölgyi előadásaira egyébként is jellemző, hogy nagy öregek és még nem ismert fiatalok játszhatnak együtt, a k2-ből vagy a KOMA-ból jött színészek például vígszínháziakkal. A Rosmersholmban nagyon fiatal szereplők nincsenek, hiszen a darab éppenséggel…

Török Ákos: Ibsen befordítva

Alföldi Róbert rendezése, a Kísértetek a Centrál Színházban

Ez az előadás nem arról szól, hogy az élethazugságok a velük való szembenézés nélkül belénk rothadnak – egy asszony személyes tragédiáját kapjuk…

Selyem Zsuzsa: Budapest hűvös tudattalanjában

A Stúdió K Színház helyspecifikus Peer Gyntjéről

A Peer Gynt nem romantikus mesejáték azzal a szívhez szóló tanulsággal, hogy ha az álmodozó fiú beletörődik a realitásba, megtalálja az – ebben a bezáródó világban sokat strapált szóval – „identitását”, akkor beteljesedik életcélja.

Gondos Mária Magdolna: Eloltani a tűzriasztót

Henrik Ibsen: Rosmersholm – Kolozsvári Állami Magyar Színház

Mostanra az érintettek döntéseit helytelenítve vagy sem, de mintha tovább lehetne/kellene lépni. A kérdés azonban maradt: az előadáson való részvétellel és ezzel az írással nem járulok-e hozzá szándékolatlanul annak a rendszernek a működéséhez és fenntartásához, amely az ilyen típusú agressziót némi fizetéscsökkentés ellenében legitimálja?

Adorjáni Panna: A dráma mint béklyó

Esszé a My Fair Lady és a Babaház színpadra állításának kérdéséről négy budapesti előadás kapcsán

…van-e olyan, hogy egy bizonyos szöveg lejár, hogy nem lehet már színpadra állítani anélkül, hogy radikálisan átírnánk az alapállításait is. Más szóval: tartható-e az interpretatív színházi adaptáció a klasszikus és modern drámairodalmi örökség jelentős részénél?