Tag Archives

Archive of posts published in the tag: interjú

„…a lelkemet is meg akarom mutatni”

Herczeg Adriennel Gócza Anita beszélgetett

Herczeg Adrienn az életben és a szerepeiben sem az a visszahúzódó, csöndes típus. Könnyű elhinni neki, hogy „100 százalékon ég” minden színpadon töltött estén.

Kiszakadni az akolból

Székely Kriszta rendező balett-táncosnak indult, vonzotta a filmkészítés, majd egy nagyobb kanyar után színházi rendezőnek jelentkezett. Török-Illyés Orsolya családilag a színházhoz kötődött. Filmszerepeivel vált ismertté. Hajdu Szabolcs egyik filmjében rendezőt alakított. Kriszta eddigi egyetlen színházi szerepében operatőrt. Színpadról, filmről, női szerepekről SZÉKELY KRISZTA rendezővel és TÖRÖK-ILLYÉS ORSOLYA színésszel MARTON ÉVA beszélgetett.

Lány vagy fiú a rút kiskacsa?

Egy felnőttelőadás, a Sade márki 120 napja kapcsán hangzott el az az állítás, hogy „a kortárs magyar bábszínház érzékenyen reagál a társadalmi nemekkel kapcsolatosan az elmúlt években megfogalmazott kérdésekre, mindezt pedig egy sajátos formanyelvvel teszi”.[1] Igaz-e ez 3–10 éveseknek szóló gyerekelőadások esetében is? GIMESI DÓRA író-dramaturggal, KOCSIS ROZIval, a Vaskakas Bábszínház igazgató-rendező-színészével és RÁDAI ANDREA…

Ha kiírnánk a homlokunkra

A közelmúltban több hazai független előadás is mérlegre tett női témákat, női szerepeket, olyan előadások, amelyeket női alkotó jegyez. RÉTI ANNA az anyaság és a szülővé válás bonyolultságáról csinált lakástáncszínházat Majdhaleszidőm címmel. SZABÓ VERONIKA a sztenderd női szerepeket forgatta ki, majd tette nevetség tárgyává a Queendomban. SZABÓ RÉKA a Tünet Együttessel a szülésről (Burok –…

Mindent letisztítottam magamról és magam körül

Beszélgetés Góbi Ritával

Góbi Rita táncos-koreográfus néhány évvel ezelőtt rátalált valamire, ami már a Sziluett Cinemában (2014) ugyanúgy érezhető volt, mint Ne hisztizz! (2014) című előadásában. A cseh Andrea Miltrenovával közös duója (Ellenpont) tavaly bekerült a Lábán-díj nomináltjai közé, a 2017-es Reptében című szólója pedig most a Lábán-díjat is meghozta számára. Ugyanezzel a darabjával szerepelt az Aerowaves Spring…

„A színháznak semmi másról nem szabadna szólnia, mint a máról”

László Zsolttal Gócza Anita beszélgetett

Kockás vagy csíkos ing, semmi művészi allűr – egy igazi „civil színész”, aki most épp a Radnóti Színházban játszik nagy szerepeket.

„Aszerint tudok élni, amilyen vagyok”

Bánfalvi Eszterrel Szentgyörgyi Rita beszélgetett

Színpadi és civil személyiségének egyik legfőbb stílusjegye a szabálytalanság és a szókimondás. Volt már pultoslány, családsegítő, tartozott HOPPart Társulathoz, az Alföldi-féle Nemzetihez, a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz. Most éppen váltókorszakát éli, elszerződött Szombathelyről. A salemi boszorkányok az utolsó bemutatója a társulatnál.

Albert Dorottya: Tágítani a kereteket

A magyar táncfilmkészítés, illetve -forgalmazás tapasztalatairól

A kortárs tánc az elmúlt évtizedekben új, autonóm médiumra talált a mozgóképben, ami oda-vissza hat mind a tánc-, mind a filmművészet jelenére. A ma készülő táncfilmek nagy többsége már nem meglévő táncelőadások filmes adaptációját jelenti, hanem olyan koreografikus mozgóképet takar, amelynek nincs és nem is volt színpadi változata.

Szeretem megadni magam

Beszélgetés Berekméri Katalinnal

Az ördög próbája című marosvásárhelyi előadásban nyújtott alakításáért 2015-ben a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat kapta a Román Színházi Szövetség (UNITER) gáláján. Berekméri Katalin egyszerre alapember és „csendestárs” a Tompa Miklós Társulatban: szakmai sikere nem olyan zajos, mint férfi kollégái esetében sokszor, de akár Adélt játssza Az üvegcipőben, akár mellékszereplő a Retromadár… harmincfős szereposztásában, alakítása…

„Feszegetem a határaimat, érdekel, hogy mire vagyok képes”

Pető Katával Gócza Anita beszélgetett

Színész és jelmeztervező egy személyben. Érzékiség és érzelmesség árad a szeméből, a hangjából, és rengeteg dolog foglalkoztatja a világból.