Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: interjú

Alacsony termelékenység

Mohácsi János színházrendezővel Proics Lilla beszélgetett

Márciusi számunkban az Átírás/Meghagyás van a fókuszban. Mohácsi János rendezőnek egészen sajátos a viszonya a színpadi szövegekhez, hiszen főleg az átírt szövegek jellemzik a munkáit és persze a menet közben születők. Többek között erről kérdezte Proics Lilla.

Fellépni a gyűlölet ellen

Az élő lengyel színháztörténet - Danuta Szaflarskával Nánay Fanni beszélget

Danuta Szaflarska ma 101 éves lengyel színésznő elsősorban filmjeiről ismert, az 1946-os Tiltott dalok óta mintegy 50 filmben szerepelt. Ugyanakkor Lengyelország számos színházában fellépett: a krakkói Stary Teatrban (1945–46), a łódźi Teatr Kameralnyban (1946–49), a varsói Teatr Współczesnyben (1949–54), Teatr Narodowyban (1954–66) és Teatr Dramatycznyban (1966–1985). 2010-ben csatlakozott a Teatr Rozmaitości társulatához.

A valós színészi pozíció

Urbanovits Krisztával Proics Lilla beszélgetett

Mindig el is képedek, amikor szakmájukban neves emberek azzal hárítanak el egy közéleti problémákat megragadó diskurzust, hogy „nem politizálok”. Hogy nem gondol egy értelmes ember valamit közéleti kérdésekről? Ez álságos, végtelenül számító és gyáva megúszása annak, hogy véleményt nyilvánítsunk.

A hatalommal szemben nem voltak illúzióim

Szalai-Szabó Istvánnal Hamvay Péter beszélgetett

A nyolcvanas évektől ott volt minden fontos független hely alapításánál, van, amelyik – mint például a Sirály – kifejezetten az ő nevéhez fűződik. Szalai-Szabó Istvánnal beszélgettünk egyebek mellett az Egyetemi Színpadról, a Bárkáról, a Millenárisról, a Városi Színházról, és arról, miért zárult be nemrég a Hátsó Kapu is mögötte?

A határok feszegetése nélkül nincs értelme a színházcsinálásnak

Magács Lászlóval, az Átrium vezetőjével Hamvay Péter beszélgetett

Magács László igazgató beszél a színház tulajdonosával való vitáiról, esetleges távozása is szóba kerül, miközben elmeséli, hogyan vált egy elhagyott moziból mára trendi hellyé az Átrium Film-Színház. „Bármi történik, engem egy dolog érdekel: a színházcsinálás, és ahogy eddig is, úgy a jövőben is megtalálom a módját” – mondja a rendező, színházigazgató.

Becsületkassza, She She Pop, csattanó maszlag

Fiatal színházcsinálók

…végzett rendezőként nehezebb szabadon rendezőnek lenni, mint „nem-rendezőként”. Sokkal több elvárást gördíthetnek eléd, például már azzal is, hogy amikor felkérnek, azt mondják, válassz egy darabot. Nem mondják azt, hogy: „Min flesselsz?”, és te nem mondhatod azt, hogy „szeretnék növényekről csinálni egy előadást, és kell az egész színházépület hozzá, mert babokat fogunk csíráztatni”.

Kíváncsiak ránk

Fiatal színházrendezők

Az önmegvalósítás mámorában az ember mindenfélét szeretne megcsinálni, de tudomásul kell venni, hogy nem körülöttem forog a világ, hanem létezik egy struktúra – mindegy, hogy független vagy kőszínházi –, ami akkor működik jól, ha minden fél kölcsönösen figyel egymásra. Ez a színházcsinálás végtelenül logikus adottsága.

Kunyerálós, szívességkérő művészet

Fiatal koreográfusok vallomásai

Az, hogy az alkotásunkért pénzt is kapjunk, jelenleg science-fiction kategória. Mert az, hogy alkotok, hogy művész akarok lenni, egy megtűrt szerep a mai világban.

Totál rólam szól…

Petrik Andreával Kővári Orsolya beszélgetett

Látok magam körül embereket, akiknek elképesztő technikájuk van, és ez engem egyre jobban idegesít. Nem az ügyességre vagyok kíváncsi, hanem arra, hogyan bőg otthon a párnáján, milyen, amikor szakítanak vele, és a többi.

A legnagyobb adomány a nevetés

Budapesti beszélgetés Peter Brookkal

Egy ideális társadalomban – ami sosem létezett, mindig csak utópia volt – a valódi vezetők célja az volna, hogy folyton keressék azt a pillanatot, amikor a társadalom föllélegezhet, lélegzethez juthat. Miután emberi lények vagyunk, tele vagyunk mindennapi gondokkal, társadalmi problémákkal, nemzetközi problémákkal, de ha kapsz levegőt, akkor nem vagy pesszimista, mert játszol az élettel és…