Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Jurányi Ház

Hamvay Péter: Színházmarketing

Kezdetben volt a színlap, erre még a vándorszínházaknak is telt. Aztán már plakát is dukált egy-egy előadáshoz. Ma pedig az lesz a sikeres színház, amelyiknek sikerül brandet építeni. Régen elég volt az előadás után egy-egy közönségtalálkozó, vagy a sztároktól egy-egy aláírt fénykép, ma viszont egész osztályok foglalkoznak azzal, hogyan kommunikáljanak a valós és virtuális térben…

Hogy tetszik önnek ez a rendszer?

Körkérdés a taóról

Az alábbiakban arra kerestük a választ, hogy az egyes színházak – a nagy teátrumok, budapestiek és vidékiek, nagy táncegyüttesek, művészszínházak, kis független társulatok és játszóhelyek, illetve magánszínházak – hogyan látják a taót, milyen változás történt az ő színházukban a tao megjelenése óta, mire volt a tao hatással. Mit változtatnának a rendszeren, mennyire tartják a mostanit…

Puskás Panni: A XX. századdal nem szabad viccelni

Magyar nátha – kórképek a magyar nép zivataros századaiból

Két nappal a parlamenti választások előtt, a kampány okozta őrjítő hangzavarban az ember szívesen néz a magyar történelmen élcelődő kabarét. Kérdés azonban, pontosan meddig illik viccelni a magyar történelemmel.

Bálint Orsolya: Átváltozás, áttűnés, átlényegülés

Pass Andrea: Bebújós – Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

…mintha megértenénk valami mély, szavakban ki sem fejezhető bölcsességet az emberségünkről és önmagunkról, ámde hosszasan meditálni nincs idő, sebesen pörögnek az események a színpadon.

Rádai Andrea: 100 % színház

AlkalMáté Trupp: Vajda Milán – Jurányi Ház

A folyamat már a sorozat korábbi darabjainál elkezdődött, de most a Vajda Milánon különösen jól látszik ez a fajta érettség: színházilag a rutinosság, a bravúr, a megérkezettség, emberileg a megfontoltság, az átgondolt életút, amiben minden nyitottság és befejezetlenség ellenére is vannak kerekségek, lezártságok.

Molnár Zsófia: Szájból szájba

Cserna-Szabó András: Sömmi – k2 színház – Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

…sőt egyenesen adja magát a stilizált előadásmód – gondolok itt a fizikai színház formanyelvére és az atmoszférateremtő zenei aláfestésre –, amely leginkább abban segítene, hogy a kétes tartalmak elemelkedjenek a rögvalóságtól. Csakhogy ez Hegymegi Máté rendezésében kissé szájbarágósra sikerül.

Tarján Tamás: Félbe metszett figurák

Benedict Wells: A fura – Jurányi Inkubátorház (Orlai Produkció)

…egy ösztönszerű, tétova élet-kísérleteket folytató kezdemény-ember, legjobb esetben félkész férfi mindennapjaiból, főleg éjszakai portyáiból kapunk pillanatképeket.

Rádai Andrea: Hátunkban a sötétség

Dennis Kelly: Dzsuva – TÁP Színház

Kicsit olyan az egész, mintha a tábortűznél hallgatnánk a nagyobb gyerekek rémtörténeteit, és úgy tennénk, mintha csöppet sem félnénk, de valójában a hátunkban érezzük a nagy, kiismerhetetlen sötét mindenséget.

Boros Kinga: Egy nadrág, egy szoknya

Orlando - Trojka Színházi Társulás

Soósnál a nemváltás krízis, kétségbeesett igyekvés, amely inkább egy egész életet elvet, csak hogy megszabaduljon az átélt traumától.

Varga Anikó: Zárt ajtók, zárt lábak

Tünet Együttes: Négy fal között

Jó kérdés, hogy a neurózisok eme tablója voltaképpen miről szól, milyen titokba is avatná be nézőjét az előadás, amiről az ne tudott volna – és itt nemcsak a mélyebb gondolati intenciókra, illetve azok hiányára gondolok (…), hanem ettől elválaszthatatlanul a színháznyelvi megformálás módjára is.