Tag Archives

Archive of posts published in the tag: k2

Proics Lilla: Lehet, hogy hozzánk is járnak rinocéroszok

k2 Társulat: Rinocéroszok

A k2 általam korábban már látott tantermi előadását meghívtam a Scheiber Sándor Gimnáziumba, ahol tanárként dolgozom.

Fehér Anna Magda: A játékrontó

Heinrich von Kleist: Pentheszileia - k2 Színház

…arra gondolok, hogy ebben a könnyed, fiatalos játékban, ezzel az elkötelezett, szinte legyőzhetetlen férfival ez nem történhet meg. Látom, ahogy Akhilleusz minden félreértést tisztáz a takarásban, a dühös amazonlányt magához öleli, és ott lebeg szemeim előtt, ahogy Piti Emőke és Domokos Zsolt kézen fogva lopóznak le a MU Színház lépcsősorán…

Mi van veled, kortárs magyar dráma?

Hiányzó jelen idő a magyar színpadokon

A színházak repertoárja látszólag bővelkedik kortárs magyar színpadi szövegekben, ám igazán jelentős drámai műveket vagy a mai magyar valóságra élesen reflektáló előadásokat nehezen találni köztük. A rendezők többsége szívesebben mesél klasszikus történeteket, minthogy direkt reflexiókat fogalmazzon meg a közéletre. Ha mégis, inkább hoznak létre saját színpadi szövegeket, a drámaírók tollából megszületett színdarabok többsége pedig fiókban…

Csáki Judit: „Éljen a gondolat, mi örökké szabad”

Fábián Péter: Mecseki tigris, vagy amit akartok – Pécsi Nemzeti Színház

Erőteljes a felütés: Horváth Szabolcs elegáns miniszterelnöknek öltözve éppen a lemondási beszédét gyakorolja, önnön szemére hány, amiért gyűlöletre idomította saját országát, miközben odakint a világban a saját hírnevét igyekezett öregbíteni.

Lötyögős, mint az élet

Mi az improvizáció: a lélektani realista színésztréning része, közösségi eszköz a drámaíráshoz, vagy a színészi jelenlét és technika felmutatása? Hitelesebbnek halljuk? Képes nem „köznyelvi” lenni? Van-e irodalmi értéke? Kell-e később rögzíteni, és főleg kell-e azzal törődni, hogy mit fog szólni a néző? Az itt megszólaltatott mindhárom alkotó dolgozik improvizációval, de hárman háromféle értelemben használják. Milyen…

Hangosító – a Színház folyóirat podcastja – 1. adás

Kerekasztal beszélgetés az improvizációról Bíró Krisztával, László Zsolttal és a Benkó Bence-Fábián Péter párossal

Szeretettel ajánljuk olvasóink – reménybeli leendő hallgatóink – figyelmébe első podcastunkat, melyet Gócza Anita készített. A beszélgetés októberi printszámunk egyik fő témájáról, az improvizációról szól, Bíró Kriszta, László Zsolt és a k2-s Benkó Bence és Fábián Péter vesz részt benne.

Artner Szilvia Sisso: Faházavató és gólyamese

A k2 és a Sztalker csoport előadásai az Ördögkatlan Fesztiválon

A 11. Ördögkatlan Fesztiválon mutatta be a már alakulása pillanatában híres, erős hátszéllel rendelkező Sztalker Csoport az első független előadását William Faulkner regénye alapján, és velük párhuzamosan tartotta a fesztiválfalvak lakossági történeteit feldolgozó sorozatának ötödik bemutatóját a villányi borvidéken is már méltán legendává vált K2 társulat. Előbbi a velejéig színházi hátterű fiatalok csoportos, zenés-akrobatikus elgondolkodása…

Darida Veronika: A kegyetlenség kísértése

A Cenci-ház története: Shelley, Stendhal és Artaud nyomán, illetve a k2 bemutatója apropóján

Mi közünk lehet A Cenci-ház véres és kegyetlen tragédiájához? Hogyan szólíthat meg minket ez a vérfertőzésről, gyermek- és apagyilkosságról szóló romantikus rémtörténet? Mitől válthat ki mélyebb és megrendítőbb hatást, mint a bulvármédiából szüntelenül ránk zúduló katasztrófasztorik? Kell-e aktualizálnunk, korunk képére formálunk ezt a régi históriát, vagy épp ellenkezőleg, meg kell őriznünk távolságában, különösségében, idegenségében?

Turbuly Lilla: Nemet mondanak

A k2 Színház két előadásáról

A k2 előadásaira jellemző, hogy vagy a múltból, vagy a jövőből beszélnek a máról. Egy interjúban Benkó Bence elmondta, hogy „technikailag” sem szeretik a kortárs történeteket, de ennél fontosabb, hogy úgy gondolják, a történelemmel itt és most van dolga a színháznak. Az érdekli őket, hogy miért vagyunk olyanok, amilyenek éppen vagyunk, milyen út vezetett a…

Darida Veronika: A fanatizmus ellen

k2 Színház: Hűség – Robert Merle Mesterségem a halál c. regénye nyomán

A Hűség, ha az oktatáspolitika komolyan venné a színházi nevelés iskolai szerepét, kötelező előadás lehetne a gimnáziumokban, természetesen levezető beszélgetéssel egybekötve.