Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: k2

Tarján Tamás: Közöstelen nevező

K2 Színház – Holdkő – Szkéné

Ötvenhat talán lehetne „közös nevező” (a kifejezés elhangzik a darabban), de mintha nem lenne az. Nem az – kell (aligha először) ráébrednünk. Sem itt a hazában, sem ott kinn az Újvilágban.

Molnár Zsófia: Szájból szájba

Cserna-Szabó András: Sömmi – k2 színház – Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház

…sőt egyenesen adja magát a stilizált előadásmód – gondolok itt a fizikai színház formanyelvére és az atmoszférateremtő zenei aláfestésre –, amely leginkább abban segítene, hogy a kétes tartalmak elemelkedjenek a rögvalóságtól. Csakhogy ez Hegymegi Máté rendezésében kissé szájbarágósra sikerül.

Rádai Andrea: Új – Színház – Utópiák

A pályázatok lényeges többségéből a mai társadalmi igényekre reagáló, ténylegesen XXI. századi magyar színház képei rajzolódnak ki.

Urbán Balázs: Pipa, nem pipa

Cájtsükk, avagy a bizonytalanok – k2 Színház - Átrium-Film Színház

Az előadás az önnön létére való rákérdezés álnaiv és többszörösen idézőjelbe tett gesztusával indul (…), de a játék során a kérdés minden irónia és önirónia ellenére is fokozatosan komollyá válik.

Varga Anikó: Ultrák a jógaszőnyegen

Dongó – Trafó Klub

…ezeken a réseken/hiányokon keresztül azt állítja elénk, illetve annak a működését, ahogyan az (arche)tipikus helyzetek (…) egyszer csak felbukkannak a mindennapiság kulisszái közt, egy városszéli alagsorban, fuvarozók és munkanélküliek életében. Voltaképp azt, ahogy az egyetemes tragédia képes megtörténni egy zuhanyozás és bevásárlás közt.

Új e-dráma: k2: Züfec

Deres Kornélia előszavával

A Züfec pontos. Pengeéles. Felmutatja az apák vétkeit és bedarálódását. Az alvadt struktúrát. A generációs dühö(ke)t.

Adorjáni Panna: Külcsíny, belbecs

k2 Színház–Szkéné Színház: Röpülj, lelkem!

…mire megszülethetne egy valóságosan átélhető jelenet, mindig elcsattan egy poén, vagy történik valami, és visszahullunk az operett műanyag világába.

Herczog Noémi: Átírós és meghagyós szerzők

Beszélgetés Benkó Bencével és Fábián Péterrel, a k2 Színház vezetőivel

Az a jó, ha egy munkában mindenkinek az ügye benne van. Lehet, hogy nem teljesen értek egyet az adott színésszel, de fontosnak tartom, hogy az ő nézőpontja is megjelenjen a színpadon.

Deres Kornélia: Birodalmi bérencek

A Stúdió K Bakfitty című előadásáról

Épp ezért, amikor némelyik hazai kritika a Bakfitty hibájaként rója fel az aránytévesztést, a verbális poénok áradatát vagy épp az alapszöveg fellazulását, mintha az előadás játéknyelvi sajátosságait figyelmen kívül hagyva, elsősorban saját (implicit) elvárásait kérné csak számon a produkción.