Tag Archives

Archive of posts published in the tag: k2

Urbán Balázs: Pipa, nem pipa

Cájtsükk, avagy a bizonytalanok – k2 Színház - Átrium-Film Színház

Az előadás az önnön létére való rákérdezés álnaiv és többszörösen idézőjelbe tett gesztusával indul (…), de a játék során a kérdés minden irónia és önirónia ellenére is fokozatosan komollyá válik.

Varga Anikó: Ultrák a jógaszőnyegen

Dongó – Trafó Klub

…ezeken a réseken/hiányokon keresztül azt állítja elénk, illetve annak a működését, ahogyan az (arche)tipikus helyzetek (…) egyszer csak felbukkannak a mindennapiság kulisszái közt, egy városszéli alagsorban, fuvarozók és munkanélküliek életében. Voltaképp azt, ahogy az egyetemes tragédia képes megtörténni egy zuhanyozás és bevásárlás közt.

Új e-dráma: k2: Züfec

Deres Kornélia előszavával

A Züfec pontos. Pengeéles. Felmutatja az apák vétkeit és bedarálódását. Az alvadt struktúrát. A generációs dühö(ke)t.

Adorjáni Panna: Külcsíny, belbecs

k2 Színház–Szkéné Színház: Röpülj, lelkem!

…mire megszülethetne egy valóságosan átélhető jelenet, mindig elcsattan egy poén, vagy történik valami, és visszahullunk az operett műanyag világába.

Herczog Noémi: Átírós és meghagyós szerzők

Beszélgetés Benkó Bencével és Fábián Péterrel, a k2 Színház vezetőivel

Az a jó, ha egy munkában mindenkinek az ügye benne van. Lehet, hogy nem teljesen értek egyet az adott színésszel, de fontosnak tartom, hogy az ő nézőpontja is megjelenjen a színpadon.

Deres Kornélia: Birodalmi bérencek

A Stúdió K Bakfitty című előadásáról

Épp ezért, amikor némelyik hazai kritika a Bakfitty hibájaként rója fel az aránytévesztést, a verbális poénok áradatát vagy épp az alapszöveg fellazulását, mintha az előadás játéknyelvi sajátosságait figyelmen kívül hagyva, elsősorban saját (implicit) elvárásait kérné csak számon a produkción.

Kovács Dezső: Ká kettes perzsák

Kortársaink, a görögök – KRITIKA

Puritán színházat látunk, nincsenek, illetve alig vannak díszletek, jelmezek, valami tógaszerűség persze feltűnik néha, s némely szereplők nyakába ógörög (?) nyakéket illesztenek.

Herczog Noémi: Újszemélyesség

A kortárs magyar színház új irányairól

A magyar színházban régóta (egyed)uralkodó fogalom a reprezentáció, pontosabban az a jelenség, amikor a színpadra kerülő jelek, testek valami másra, tehát egy szerepre utalnak, nem pusztán és főleg nem elsősorban önmagukra.

Jászay Tamás: Párbeszédben

A szegedi 24. THEALTER Fesztiválról

…minden évben szinte nulláról kell kezdenie az építkezést Balog József művészeti vezetőnek és maroknyi csapatának, ezért aztán fokozott szükség van a rögtönzés és a megújulás képességére.