Tag Archives

Archive of posts published in the tag: k2

Deres Kornélia: Birodalmi bérencek

A Stúdió K Bakfitty című előadásáról

Épp ezért, amikor némelyik hazai kritika a Bakfitty hibájaként rója fel az aránytévesztést, a verbális poénok áradatát vagy épp az alapszöveg fellazulását, mintha az előadás játéknyelvi sajátosságait figyelmen kívül hagyva, elsősorban saját (implicit) elvárásait kérné csak számon a produkción.

Kovács Dezső: Ká kettes perzsák

Kortársaink, a görögök – KRITIKA

Puritán színházat látunk, nincsenek, illetve alig vannak díszletek, jelmezek, valami tógaszerűség persze feltűnik néha, s némely szereplők nyakába ógörög (?) nyakéket illesztenek.

Herczog Noémi: Újszemélyesség

A kortárs magyar színház új irányairól

A magyar színházban régóta (egyed)uralkodó fogalom a reprezentáció, pontosabban az a jelenség, amikor a színpadra kerülő jelek, testek valami másra, tehát egy szerepre utalnak, nem pusztán és főleg nem elsősorban önmagukra.

Jászay Tamás: Párbeszédben

A szegedi 24. THEALTER Fesztiválról

…minden évben szinte nulláról kell kezdenie az építkezést Balog József művészeti vezetőnek és maroknyi csapatának, ezért aztán fokozott szükség van a rögtönzés és a megújulás képességére.

Komjáthy Zsuzsanna: Pofás nosztalgia

k2 - Szkéné Színház: Viharok - KRITIKA

Jelentéses, szépen megvalósított, mégis kicsit sután megálmodott a tér: expresszionista is, konstruktivista is, abszurd is, de nagyon élettelen. Hasonló a helyzet a gyakori kiszólogatással is, mint például: „Mit ér a kormány nép nélkül?”

Sz. Deme László: Valami kezdődik

A TITÁNium Színházi Szemléről és pályázatról - JEGYZET

Egy ilyen koncentrált pályázat mindenképpen katalizátorként működhet.