Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Kamra

Hodászi Ádám: Régi bútorok

A császár – Katona József Színház, Kamra

Finom porként szállingózik a mese távoli ország düledező diktatúrájáról, hull alá a belvárosi pincében tartott régi bútorokra. Minden érthető és minden világos, éppen olyan, amilyennek várjuk. Ha néhány évig nem megyünk le a pincébe, az ott felejtett vaselemek, régi ajtók, szőnyegek nem változnak, jól karbantartják magukat. Ott voltak hajdanában is, hullott rájuk a por az…

Fritz Gergely: Vadászkastély és mókasziget

2 in 1 kritika: Bánk bán és Vízkereszt Tarnóczi Jakab rendezésében

…a fiatal alkotóknak el kell fogadni a klasszikusokra épülő és azokat receptszerűen újrajátszó hazai színház struktúráját, s maximum ezen belül marad tere a kísérletező kedvnek.

Gabnai Katalin: Hull a madár

Tar Sándor: Szürke galamb – Katona József Színház, Kamra

Mintha a Tar által koncentrikus körökben fölrakott epizódok motívumaiból csak a számukra legkedvesebbeket próbálták volna új struktúrába rendezni. A körökből egy-egy tárcsát elmozdítottak, de hogy az ábra valahogy mégis kijöjjön, új vonalakkal kötötték össze az elszakadt részeket, kölcsönadva egy-egy figurának egy másik alak akcióját, szavát vagy tulajdonságát.

Kovács Natália: Nő nadrágban

Jeanne d’Arc – a jelenidő vitrinében – Katona József Színház

Közhely, hogy Jeanne d’Arcok ma is élnek köztünk. Vagy legalábbis annak tűnik, egészen addig, míg nem találkozunk eggyel közülük. Én találkoztam. S mivel végig ő járt az eszemben, miközben Hegymegi Máté legújabb rendezését néztem a Kamrában, röviden elmesélem a történetét.

Rádai Andrea: Jelenlétek

Bertolt Brecht: A kaukázusi krétakör – Katona József Színház, Kamra

Ebből a világból emelkedik ki Gruse, ezektől a színészi játékmódoktól választható le Pálmai Anna alakítása. Az ő jelenléte, reszketése nem reflektált, hanem tiszta, egyszerű: valós, valódi.

Karsai György: Utazás Kínába, ebbe a távoli, de mégis oly ismerős országba

Ya-Chu Cowhig: A tökéletes boldogság világa - Katona Kamra

A tökéletes boldogság világával eljutottunk a Mao-féle kommunista diktatúra józan ésszel már-már felfoghatatlan embertelenségeinek világába, s az azt követő, semmivel sem élhetőbb Kínába, egészen napjainkig.

Adorjáni Panna: A mindennapi feszültségek kinevetése

Ivan Viripajev: Részegek – Katona József Színház, Kamra

A Részegek ilyen alapértelmezése kioltja a viripajevi szöveg költőiségét és keménységét: az egymásban megbotló bohóc-duettek, a poénra kihegyezett nyelvi trágárság, az ízléstelen szexuális utalgatások egy teljesen más világot idéznek meg.

Stuber Andrea: A felebaráti szeretetet mindig folyamatban kell tartani

A szerző újra megnézte a csaknem húsz éve repertoáron lévő, kamrabeli Elnöknőket

  Mert bárkit elfoghat olyan érzés, hogy a hazája kicsit hasonlít egy eldugult vécésorhoz…

Szántó Judit: Egy piknikus oszlopszent

Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon – Kamra - KRITIKA

Az Oszlopos Simeon a maga korában tartalmával számított forradalminak; ma sem csillogtat avantgárd vonásokat. A hagyományos dráma ma is rugalmasnak tetsző, tágítható-megújítható potenciáljával válik ki…

Herczog Noémi: Messze, vagy sehol

Simon Stephens: Harper Regan - Katona Kamra - KRITIKA

Az előadás kezdetén Fullajtár Andrea előnytelenül öltözött, önmagát elfogadni nem képes, nekünk végig háttal álló nőt alakít. Még a nézővel sem mer szembenézni.