CsÁÓ (Stefanovics Angéla körberajzolja magát) címmel új előadást mutatott be a Jurányi Házban a Titkos Társulat. A „kétszereplős monodráma” – mint az a társulat előadásaira jellemző – improvizációkon alapul, Kárpáti Péter állította színpadra, illetve szobaszínházi térbe, és pont olyan meghökkentő, amilyen a Stefanovics Angéla-jelenség maga.
Mit lát, aki a játszók által rögtönzött perceket nézi, vagyis inkább mit érez, mire vár, mi tartja a figyelmét fogva? Megérzi-e egy majdnem teljes mértékben rögzített produkció alatt, hogy ezt a folyamatot alighanem improvizációk segítségével hozták létre? Hogy hat ez rá? Lényeges ez? Különbözik-e a létrejövő áramkörök minősége ilyenkor, s megszakad-e az illúzió, ha az…
A CINÓBER HADMŰVELET című mesehorrort Bodó Viktor felkérésére írtam, és 2017 februárjában mutatták be a bécsi Volkstheaterben, Operation Zinnober címmel.
A KLÁVA NÉNI CSÓKJA című cselvígjátékot Bodó Viktor felkérésére írtam, és 2016 októberében mutatták be a hamburgi Schauspielhausban, Pension zur Wandernden Nase címmel.
De Isten ott van Szempétör alakjában is, szerényen, álcázva megbújik e szolgai figurában, nem más ő, mint a szeretet Istene. Nem olyan, mint az Atyám Teremtőm, a keresztre feszített szenvedő test, aki minden nap megváltja a világot, hanem az az arc, amelynek képére és hasonlatosságára teremtetett az ember. Színészt még ilyen jóságos képet vágni, mint…
A díszletben visszatükröződik a színház nézőtere, fraktálszerű hatása van, akár csak a szövegnek. Minden ismétlődik, de valahogy magasabb szinten válik érthetővé.
Miközben zajlik az előadás, gyakran megáll, kíváncsian leskelődni kezd egy-egy járókelő – ilyenkor mintha az egész közösségi esemény átkereteződne.
