Rég volt ilyen. Kis időre lebénultam az ijedtségtől, amikor a szerkesztőség felkért ennek az előadásnak a megnézésére. Halogattam volna még, mert magam előtt is igyekeztem titkolni, hogy Térey Jánosnak ezt a Jelenkor Kiadónál 2018-ban megjelent könyvét úgy egyharmadánál abbahagytam, s nem is szándékoztam kézbe venni a későbbiekben. Nem voltam büszke olvasói kudarcomra, hisz annyian írták,…
Hol úgy tűnik, hogy már kifelé megyünk a járványból, és befelé a munkába, hol úgy, hogy egyre messzebb a vége a bezártságnak. Milyen potenciális krízisnek vannak kitéve az előadóművészek a koronavírus-karantén alatt? És utána? Milyen jó gyakorlatok és megküzdési módok léteznek ezekre a válsághelyzetekre? BÁNKI GYÖRGY pszichiáterrel és DÖBRENTEY ZSOLT pszichológussal ZSIGÓ ANNA beszélgetett.
A Szkénében a Kartonpapát próbálja, túl van élete első színházi rendezésén a Gózon Gyula Kamaraszínházban, a Nemzetiben Szabó Magda híressé vált házvezetőnőjét, Emerencet készül megformálni.
A Katona színpada eltűnt a díszlet mögött: egy megtévesztésig élethű, színes könyvektől rendetlen, szűk dolgozószobát látunk, ahonnan egy magányos és ideges kisember próbál költői magaslatokba emelkedni. Nem nehéz karanténbeli önmagunkra ismernünk.
A Szex és New York óta tudjuk, hogy nőnek lenni nem egyszerű. Azóta, sokkal hitelesebb alkotások sorozata után megtanultuk, hogy a valóságban még ennél is nehezebb. Ami pedig Amerikában már a kétezres évek elejére közhellyé vált, Magyarországon tizenöt évvel később lett izgalmas irodalmi, színházi téma. Itthon még tényleg rugózunk azon, vajon szabad-e egy nőnek úgy…
Új forma alakul, nevezzük tán kameraszínháznak. Régi és újabb előadások streamelése mellett beindult a színházak „házimozi” szolgáltatása. Ez annyit jelent, hogy egy adott színház égisze alatt, a társulat erőit helyzetbe hozó, filmes eszközökkel rögzített, forgalmazásra kész játékok születnek, irodalmi anyag alapján, improvizációkból vagy vegyes technikával, de eleve kamerára elgondolva.
„Ki nem sz*rja le a kritikát az internet korában?” ‒ hangzott el nemrégiben a retorikusnak szánt kérdés egy beszélgetésen. Időről időre hallani, olvasni ilyesmit akár a szakma által kifejezetten elismert színészektől is. Vagyis olyasvalakiktől, akiket nem holmi sértettség, inkább csak a trendiskedés szándéka motivál, amikor közösségi médiát, rajongói oldalakat, posztokat és kommenteket emlegetnek – mintha…
Pintér Bélán kívül kevés olyan alkotó van a magyar színházi palettán, akinek életműve az övéhez hasonlóan szorosan összefonódik kivívott társadalmi státuszával és nyilvánosságbeli önreprezentációjával. Pintér társadalmi pozíciója tudatos társulatépítési munkájával és előadásainak sajátos esztétikájával magyarázható: a jellegzetes pintéri formanyelv a társulat köré gyűlt közönségnek is identitást adott, így Pintér a függetlenek közt kiemelt szereplővé vált.
Ha bekerült volna a Győri Balett szakközépiskolájába, akkor ma kortárs táncosként hallanánk róla. Elsőre felvették a Színművészetire, és bár hivatalosan még csak három éve van a pályán, már számos színpadi és filmes szerepet tud a háta mögött. A Katona József Színház társulatának egyik legfiatalabb tagja.
