Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Káva Kulturális Műhely

Darvay Botond: Hét könnyű lecke színházi nevelésre

A Színház folyóirat és a KÁVA Kulturális Műhely „kritikus továbbképző” workshopjáról

Szembesülnünk kellett azzal, hogy bár szeretünk mást gondolni magunkról, de hajlamosak vagyunk zárt kérdéseket megfogalmazni.

Gáspár Máté: Mit szolgál? Hogyan véd?

A Káva Juventas programjáról

„Mintha egy működő országban élnénk” – súgta a fülembe meglepetten a jeles kritikus a Káva Kulturális Műhely MU színházbeli termének zsúfolt nézőterén, amikor már a harmadik remek prezentációt hallgattuk a Drámapedagógia a bűnmegelőzés szolgálatában című projekt zárókonferenciáján. Nem csak az intenzív érdeklődés miatt izzott a levegő a forró nyárvégi napon. A különböző szakterületekről érkező megszólalók…

Proics Lilla: A demokrácia (nem) játék

Mi a vitaszínház?

A vitaszínház lényegi választásokra kéri a játékosokat, majd úgy halad az előre alaposan felépített témában tett állításokkal és kérdésekkel, hogy a vita közben új és – szerencsés esetben – fontos árnyalatokat kap az ember eredeti döntése, sőt, akár a feltett kérdés is árnyalódhat.

A résztvevőkkel lesz teljes a színházi esemény

HAJÓS ZSUZSÁval, a Kerekasztal Színházi Nevelési Központ programtervezőjével és TAKÁCS GÁBORral, a Káva Kulturális Műhely szakmai vezetőjével KRICSFALUSI BEATRIX beszélgetett.

Zappe László: Legalább egy felfedezés

Jelentés a Deszkáról

Azt is tünetértékűnek vélem, hogy mindössze két nagyszínpadi produkciót láthattunk (…). Arra utal ez, hogy a magyar dráma főképp kis termekben, stúdióterekben kerül színre…

Upor László: Mégis kinek? – Egy nyitott fesztiválról nyíltan

2. OPEN Nemzetközi Közösségi Színházi Fesztivál – MU Színház, SÍN Kulturális Központ

Hogy világos legyen: a probléma egyáltalán nem az, hogy amit látunk, nem eléggé „színházias”. Épp ellenkezőleg: nem elég „életes”.

Berecz Zsuzsa: A felszabadult néző pedagógiája

Táncszínházi nevelési és beavató előadásokról

A Káva és a KET együttműködését azért érdemes kiemelni, mert jelentős lépéseket tesz az aktív befogadó nevelése felé, aki egyben alkotó is. Hiszen előadásaikban a színház elsődlegesen az, ami a nézőkben, a nézőkkel történik.

Róbert Júlia: Titkaink jelentése

Négy ügynökelőadásról

Úgy tűnik, színházi, drámai szempontból a hatalom, a beszervezők vagy az elárultak perspektívája kevésbé tűnik érdekesnek (bár a Jelentés játszik ezzel a síkkal is), mint az a folyamat, ahogy valaki kompromittálódik, a hatalom hálójába kerül.

Antal Klaudia: Nem szélmalomharc

Beágyazott kritika a Káva közösségi színházi, Szélmalmok című projektjéről

Novemberben csatlakoztam résztvevő kritikusként a projekthez, s onnantól kezdve igyekeztem minden csapattal minél több időt eltölteni – a projekthéten én magam is leköltöztem a „hódjárókkal” Vásárhelyre és onnan ingáztam a települések között – annak érdekében, hogy egyformán megismerhessem a diákokat, nyomon tudjam követni az egyéni kompetenciák fejlődését és a közösségi színházi előadások létrehozásának lépéseit.

Proics Lilla: Részünk a színházban

OPEN 2015 - Nemzetközi Közösségi Színházi Fesztivál (MU Színház és SÍN Kulturális Központ)

A részvételi színház mostanában indult virágzásnak, mert hosszú távon élhetetlen az a közönyösség, ami egy ideje olyannyira jellemzi a mai magyar társadalmat – nemhogy másokkal, de magunkkal szemben is részvétlenek vagyunk.