Tag Archives

Archive of posts published in the tag: könyv

Adorjáni Panna: Otthont keresni a színházban

Stephen Elliot Wilmer, Performing Statelessness in Europe. London: Palgrave, Macmillan, 2018.

A színház különleges képessége, hogy relatíve gyorsan és változatos módszerekkel tud az életünk történéseire reagálni. Nemcsak a közintézmények, de egyenként a művészek is feladatuknak érzik, hogy a munkájukkal segítsék a felmerülő társadalmi problémák megoldását, legalább a diskurzusteremtés szintjén. S. E. Wilmer Performing Statelessness in Europe (A hontalanság színrevitele Európában) című könyve a hontalanság (statelessness) és…

Albert Mária: Pillanatkép a születésnapon

Színházi nevelési és színházpedagógai kézikönyv a szakmai párbeszédért

Bár a kézikönyv klasszikus meghatározásai alapján azt hihetné az olvasó, hogy most minden fontosat megtud majd a színházi nevelésről és a színházpedagógiáról, élménye inkább szókratészi lesz: sok kérdéssel találkozik, és a nem-tudás felismerésének néha bosszantó, de időnként felszabadító érzése uralkodhat el rajta.

Szabó-Székely Ármin: Az lesz a nevük, amit az ember ad nekik

Lourdes Orozco Theater & Animals című könyvéről

A kiadvány jelentős részében Orozco azzal foglalkozik, hogy milyen célokkal és körülmények között kerülnek állatok színházi helyzetbe, illetve azon belül mit és milyen körülmények között kell csinálniuk.

Adorjáni Panna: Nem könyvdrámák

Kortárs magyar színdarabok – Olvasópróba 1-2.

A két kötetből kiderül, hogy a kiválasztott kortárs szerzők élénken érdeklődnek a közelmúlt atrocitásainak és tragédiáinak feldolgozása iránt, bár gyakran érezni, hogy ezekről nagyon határozott és rögzített véleményük is van. 

Ungvári Zrínyi Ildikó: Kocogtat, suhint

Deres Kornélia: Képkalapács – színház, technológia, intermedialitás című könyvéről

A könyv erénye, hogy világosan demonstrálja: a dráma- és színházelméletnek, ha lépést akar tartani a mai színházzal, annak téridejével (és a mai valósággal), fel kell használnia a szomszédos területek tudását, illetve gondolkodásmódját (pl. a film- és médialeméletét).

Szabó István: Képzelt kritikák egy legendás előadásról

Marton László ÖSSZPRÓBA című kötete apropóján

Akkor lesz igazán kényes kérdés a tények pontatlansága, amikor az emlékező mondandójának általánosító állításait kellene alátámasztaniuk, vagy ha a számára különös jelentőségű színházi történések argumentációját zavarja meg a tévedés.

Tarján Tamás: Életre szóló nyom

A második életmű. Székely Gábor és a színházcsinálás iskolája

A kötet nem idolt igyekszik faragni, hanem az idővel és alkalommal a saját szilárd emberi–alkotói–morális középpontja körül mozgó és szükségképp változó, ritka kvalitású művészt jellemez.

Schuller Gabriella: A színháztudomány átrendeződő terei

Két kötet a színházi terekről

A közelmúltban két olyan kötet is megjelent, amely a tér és téri fordulat középpontba állításának szándékával vizsgál színházi jelenségeket.

P. Müller Péter: Dramaturgia a globális gyakorlatban

Katalin Trencsényi: Dramaturgy in the Making című kötetéről

…a magyar színházi szakma számára példaértékűen igényes, elmélyült, ugyanakkor végtelenül hasznos és pragmatikus munkáról van szó…

Darida Veronika: Minek nevezzelek?

Andreas Kotte: Bevezetés a színháztudományba című kötetéről

Mindez visszavezet ahhoz a problémához, hogy mit is nevezhetünk színháznak. A legáltalánosabb és legelfogadottabb kritériumok Kotte szerint a tér-, a test- és a szöveghasználatot érintik. Így színház lehet mindaz, ami egy adott helyen, gesztusokkal vagy akusztikai kiemelésekkel élve, felhívja a figyelmünket valamire.