A kötet nem idolt igyekszik faragni, hanem az idővel és alkalommal a saját szilárd emberi–alkotói–morális középpontja körül mozgó és szükségképp változó, ritka kvalitású művészt jellemez.
A közelmúltban két olyan kötet is megjelent, amely a tér és téri fordulat középpontba állításának szándékával vizsgál színházi jelenségeket.
P. Müller Péter: Dramaturgia a globális gyakorlatban
Katalin Trencsényi: Dramaturgy in the Making című kötetéről
…a magyar színházi szakma számára példaértékűen igényes, elmélyült, ugyanakkor végtelenül hasznos és pragmatikus munkáról van szó…
Mindez visszavezet ahhoz a problémához, hogy mit is nevezhetünk színháznak. A legáltalánosabb és legelfogadottabb kritériumok Kotte szerint a tér-, a test- és a szöveghasználatot érintik. Így színház lehet mindaz, ami egy adott helyen, gesztusokkal vagy akusztikai kiemelésekkel élve, felhívja a figyelmünket valamire.
…az életművet újragondoló, (M)ilyen gazdagok vagyunk (?) címet viselő tudományos tanácskozás szándéka szerint a Sütő-oeuvre melletti állásfoglalás, ám ez az állásfoglalás, mint előre látható volt, „ma – enyhén szólva – egyúttal konfrontációt is jelent”.
Sándor L. István könyve kényes és krimi izgalmú színháztörténeti periódust rögzít, dokumentál, adatol. A szerző szélesre tárja a vizsgálódás szemhatárát, s a legszélesebb történeti, kultúrpolitikai és „nagypolitikai” kontextus felvillantásával írja meg monográfiáját a Katona József Színház megalakulásáról.
Hermann képes megfelelő tartózkodással átszűrni szavain, hogy boldog, amiért színházba járhat, és e boldogságát (az összes kifogásával, kételyével együtt) időnként olvasói elé is tárhatja.
Szántó Judit: Hogyan halt meg Marton Endre?
Léner Péter a Pista bácsi, Tanár úr, Karcsi című könyvéről
Telivér zsidó volt Marton Endre, bizony, érzékeny, minden sérelemre kozmikus arányokban reagáló idegrendszerét Léner Péter három modellje közül ő viselte a leglátványosabban és a leggyötrelmesebben.
Darida Veronika: Színpadok, színterek
Recenzió Marvin Carlson A színpadtól a színpadig című kötetéről
…a kötet több tanulmánya is foglalkozik a színház és az emlékezet kapcsolatával.
Antal Klaudia: Hiányra nincs panasz
A H√ány, csonkít[ás], kihúzás, (el)hallgatás a drámában és a színpadon című könyvről
A kötet – érthető módon – egyszerre hiánypótló és hiányos: a hiány jelenlétét reprezentáló példákból csupán egy csokorra valót gyűjtöttek össze a szerkesztők, és rengeteg drámai szöveg, előadás és szempont maradt érintetlenül.
