Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Kovalik Balázs

Muntag Vince: Isten, város, én

Térey János: Lót – Szodomában kövérebb a fű, Örkény Színház – Többhangú kritika Gubán Mária és Urbán Balázs kommentárjával

…a mű nem veszti el vallásos tartalmait attól, hogy a jelenre vonatkoztatható. Isten és a belőle következő erkölcsi szempontrendszer megmarad annak, ami, absztrakciónak a létezés körül. S a mindennapiság és az általános metafizikai szint közti átlépés nincs elmosva, sőt, folyamatos ütközési felületet jelent, amit mindenekelőtt Lót alakja jelenít meg.

Tompa Andrea: Nem annyira lojális

Térey János: Lót – Szodomában kövérebb fű – Örkény Színház

De nem két idősík épül és kacsint egymásra: ezen a színpadon egy örök idő van, benne a felismerhető társadalmi jelenünk és a mózesi korok egyszerre. Ezt csak az igazán kivételes költészet tudja a színpadon.

Czenkli Dorka: Kivándoroltak?


Warning: count(): Parameter must be an array or an object that implements Countable in /www/szinhaznet_wp/wp-content/themes/afford-child/loop.php on line 30

Kis látkép a színházi, társadalmi, politikai okokból az exodust választó, arra kényszerült, vagy egyszerűen a kínálkozó külföldi lehetőségekkel élő színházcsinálók aktuális helyzetéről.

HOZZÁTENNI MAGAMAT

Kovalik Balázzsal Rácz Judit beszélgetett

Mindig lesz valami, amit színháznak nevezünk majd, de az épp- annyira nem lesz olyan, mint ma, mint amennyire ma teljesen más, mint száz éve. Én ehhez az egészhez nem tudok mást hozzátenni, mint magamat. Nem tudom magamat megmásítani, hogy majd húsz év múlva is érvényes legyek.

Koltai Tamás: “Oly távol, oly távol”

Mefistofele - Magyar Állami Operaház - KRITIKA

Kettős spirálhoz kettős olvasat, de – szerencsére – kilátszik a lóláb: a revüpompa mint terméketlen, üres alternatíva értendő.

Koltai Tamás: Multikulti Händel

Xerxes - Magyar Állami Operaház

Az eddig menthetetlenül hiányzó barokk opera sziporkázó diadallal futott be az Andrássy útra.

Péteri Lóránt: Tatjana degli spiriti

Kovalik Balázs budapesti Anyeginjéről

Az előadás terében szürreálisan keverednek a belső és külső valóság töredékei.