Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Lengyel Anna

Hangosító – a Színház folyóirat podcastje – 4. adás

Gócza Anita beszélgetett színház és valóság viszonyáról Horváth Katával, Lengyel Annával és Mácsai Pállal

A 4. podcast vendégei Horváth Kata, kulturális antropológus, a Sajátszínház Projekt kutatásvezetője (ennek a projektnek a keretében jött létre az Éljen soká Regina! című előadás), Lengyel Anna dramaturg, a Panodráma alapítója és Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója. A körülöttünk lévő valóságot, az “itt és most”-ot feldolgozó előadások kapcsán a beszélgetésben szó esett a színház…

Nem feltételezzük, hogy a cigány gyerek jobban tudhat valamit

A művészek hajlamosak azt hinni, ők eleve nem lehetnek rasszisták, pedig azt, hogy sértenek-e valakit, ők maguk nem dönthetik el. Hogyan kellett volna tapsolni a cigány himnusz alatt, és tudhatja-e a báty, hogy a húga kurvának áll? A romák művészeti reprezentációjáról BALOGH RODRIGÓval, a – többek közt hátrányos helyzetű fiatalok színészképzését is végző – Független…

Schuller Gabriella: Önöknek kell a megoldást keresni

A csodát magunktól kell várni. Rózsa Milán emlékére – Trafó

A valós személyek színrevitele az előadásban kétféle formában valósul meg: Rózsa Milán visszaemlékezésekből kirajzolódó portréja, és a közelmúlt politikai eseményeiben részt vevő, sokak számára a híradásokból névvel és/vagy arccal ismert aktivisták megidézése révén.

„Csak úgy érdemes élni, ha életünk végéig tanulni akarunk”

Lengyel Annával Szentgyörgyi Rita beszélgetett

Műfordító, dramaturg, a verbatim színházi műfajt Magyarországon meghonosító PanoDráma alapítója, művészeti vezetője és kreatív producere. A PanoDráma létrehozásáért és működtetéséért, a kényes társadalmi témák kritikai súlyú feldolgozásáért nemrég Szép Ernő különdíjban részesült.

Puskás Panni: Júdea népe front

PanoDráma: A csodát magunktól kell várni. Rózsa Milán emlékére

Vajon én, aki ezt a cikket írom, hogyan és milyen mértékben vagyok felelős Rózsa Milán haláláért?

Urfi Péter: Csak gondolkodni ne kelljen

56-os előadások a 60. évfordulón

Ez az írás abból indul ki, hogy az alábbi előadások legfontosabb kontextusa az 56-ról való mai közbeszéd, amelyet a politika határoz meg. Ahogy az intézményi hátteret is: az itt szereplő produkciók többségét támogatta a központi Emlékbizottság.

Kovács Dezső: Levél Csalog Zsolthoz

Pali, Keserű boldogság – PanoDráma

Éva sincs már, s nyilván a hajléktalan asszonyka sem, aki az egykori Felszab téren féllábú mankós társával, a „kis majommal” együtt monodrámád hőse lett. És nincs forradalom se, az a forradalom se és semmilyen forradalom. Európa csendes. Csak a magunkba zárt csömör forradalma maradt.

Kovács Natália: Szembesítés

PanoDráma: Nincs sírás, nincs semmi, avagy „Haló, itt egy emberről beszélünk!”

De vannak humoros pillanatok is. Keserédes, bús, felszabadító irónia.

Proics Lilla: Az igazság az, hogy szóhoz sem jutok

174/B - Az igazság szolgái - PanoDráma - KRITIKA

A téma, hogy úgy mondjam, ideális…

Tompa Andrea: Ne fogadd el

Szóról szóra - PanoDráma - KRITIKA

A rasszizmus az, ami mindent legyőz.