Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Mácsai Pál

Hangosító – a Színház folyóirat podcastje – 4. adás

Gócza Anita beszélgetett színház és valóság viszonyáról Horváth Katával, Lengyel Annával és Mácsai Pállal

A 4. podcast vendégei Horváth Kata, kulturális antropológus, a Sajátszínház Projekt kutatásvezetője (ennek a projektnek a keretében jött létre az Éljen soká Regina! című előadás), Lengyel Anna dramaturg, a Panodráma alapítója és Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója. A körülöttünk lévő valóságot, az “itt és most”-ot feldolgozó előadások kapcsán a beszélgetésben szó esett a színház…

Kővári Orsolya: Puha fából faragták

Jordán Adélról

2002 nyarán a már Mácsai Pál vezénylete alatt, de még Madách Kamara néven működő színházban Dylan Thomast játszottak. Gálffi, Kiss Mari, Mácsai és tizennégy színinövendék, egy teljes osztály, Máté Gáboré, amelyről akkoriban a szokottnál többet lehetett hallani. A mi erdőnk alján jó előadás volt, a csapatszellem jegyében, tele energiával, és valóban szokatlanul sok ígéretes színművészetissel.…

Molnár Zsófia: Falstaff pólója

IV. Henrik I-II. – Örkény Színház

Többhangú kritika Kovács Dezső és Jászay Tamás kommentárjával Olajozottan működő színpadi gépezet, viszonylagos egyszerűség, nem mindig tiszta/tisztázott szerepek és játék. Mácsai Pál rendezése leginkább logikai feladvány két részben – jó esetben az észre hat, az érzelmekre nem.

Pethő Tibor: Arany OK

Arany-előadások a költő születésének 200. évfordulóján – Örkény, Nemzeti, Katona

Arany János úgy áll a középpontban, hogy tőle jóval kevesebb szöveg hangzik el, mint szellemi követőitől, költőtársaitól. Ennek nyomán pedig sokkal inkább kidomborodik az irodalomra, a költői hagyományra, a kortársakra és az utódokra gyakorolt hatása.

Jó kérdés – Hol a nő helye a színházban?

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozata, 1. rész

A színházban szerencsés, ha az ember olyasmiről beszél, amihez köze van. Azt, hogy nőként milyen élményei vannak az embernek, elég kézenfekvő, és – tette hozzá Székely Kriszta – aligha van nő, akit ne ért volna kisebb-nagyobb abúzus azért, mert nő. 

Marton Éva: Konszenzus? Kompromisszum? – 2. rész

A POSZT Szakmai Tanácsadó Testületének munkájáról nyilatkoznak a tagok

A POSZT sajtótájékoztatóján a meghívottak arról tájékoztattak: a tulajdonosok egyet tudnak érteni az alapkérdésekben, ennek köszönhetően a rendezvény jelentős és sikeres megújuláson ment át. Ugyanakkor az SZTT egyik tagja, Stuber Andrea nyílt levelében a grémium működésének kudarcáról írt.

Deczki Sarolta: Vers mindenkinek

Anyám tyúkja 2. – Örkény Színház

Egymással társalognak, vitatkoznak a versek, korok, tapasztalatok, élmények és vélemények, s a néző csakhamar azon kaphatja magát, hogy a történet róla is szól. Ez az egyveleg nem más, mint a mi nyelvünk, kultúránk, városunk, országunk, szerelmeink, kudarcaink, vívódásaink, identitásunk és hazánk.

Kovács Natália: Polgári és intellektuális

Örkény István Színház 2015/2016

…a színház számára fontos, hogy folyamatosan reagáljon a jelenre, a kortárs világra, és ne csak szórakoztatóipari intézmény legyen, hanem komoly, társadalomkritikus, intellektuális műhely is. Nehezebben tudnék azonban megragadni egy iránymutató, erős koncepciót.

TURBULY LILLA: KILÓGÓ (LÓ)LÁBAK

Alfred Jarry: Übü király, vagy a lengyelek - Örkény István Színház – KRITIKA

Übü papa és Übü mama itt nem véglények, éppen csak valamivel gonoszabbak, önzőbbek, közönségesebbek és hataloméhesebbek annál, mint amilyennek a körülöttünk lévő világot látjuk.

Szántó Judit: Egy transzformátor árnyéka

Tóték - Örkény - KRITIKA

A nagyszerűen elkapott és megbolondított anyagból megannyi kitűnő alakítás táplálkozik…