A képek, a festés, mint motívum, végigkíséri Szikora – a szokásos Werther-rendezésektől egyebekben nem komolyan elrugaszkodó – rendezését.
A fesztiválon vendégeskedő NDT2 a három eljátszott egyfelvonásosával nem lépte át önmaga megszokott stílushatárait, de azon belül maradva is igen sokoldalúnak mutatkozott: az esten a táncosok elmerültek a mélységekben, feljutottak a csúcsokra, bejárták a kortárs balett horizontját, vertikumát.
…mintha manapság minden csak a pozíció és befolyás (valamint a vele járó, lenyúlható pénz) megszerzéséről-megtartásáról (ezért kell jól csengő, „csillogó-villogó” premierekkel előállni), nem pedig a feladat elvégzéséről, a tárgy megmunkálásáról szólna.
Az előadás zenei szegmense meg van tisztítva a közhelyektől.
A produkció alapszinten működik, mentes a koncepcionális túlkapásoktól és értelmetlenségektől.
Nyilván van egy vízibuszjárat Naxoszból Richard Straussig.
Szikora János vesztaszűzként őrzi a Wagner-szentélyt.
Koltai Tamás: “Ez nem sikerült, mert nem sikerülhetett”
Hunyadi László - Magyar Állami Operaház - KRITIKA
Ez valami metafora akar lenni? Így verekszünk a múlton?
Koltai Tamás: Egy félreértés története
Arabella - Magyar Állami Operaház, Budapesti Tavaszi Fesztivál - KRITIKA
A darabtól teljesen idegen ez a túlszámlázás.
Koltai Tamás: Mozart újratöltve
A Don Giovanni második szereposztása - Magyar Állami Operaház - KRITIKA
Vannak énekeseink, nem velük van baj…
