Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Marosvásárhelyi Nemzeti Színház

Visky András: Öreg színész

Az öreg színész nem tagadja le a korát. Az öreg színész az öregségre gyúr. Ritmust vált, mert egészen más érdekli, és erre nem lehet felkészülni. Az a színházi kultúra, amely eldugja az öreg színészt, a saját önfelszámolásán dolgozik.

Köllő Kata: „Mit nevezel életnek?”

Olbrin Joachim csodálatos utazása – Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat

Mezei Kinga ugyanis mindig különleges szövegeket keres rendezései alapjául, és minél nehezebb ez az alap, számára annál nagyobb a kihívás.

Kovács Dezső: Kisvárda után

Jegyzetek a fesztiválról

A Kisvárdai Fesztivál természetesen ma is a határon túli magyar színházak fesztiválja, akárhogy is nevezik.

Varga Anikó: Két évben a hetven

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előadásairól

…a láthatóan eredményes művészi teljesítmény nyilvánvalóvá teszi, következetesen építkező társulatról van szó.

Köllő Kata: „…és nem érti, minek él ezen a világon”

Sirály, Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata

„Ez csak színház”, sugallja a befejezés, de lehetne akár a mi életünk is.

Stuber Andrea: A nyugalom, a remegés

Stuber Andrea marosvásárhelyi miniévadról

A nyugalom előadása azt a benyomást kelti a nézőben, hogy a marosvásárhelyi születésű Bartis Attila regényének színpadi adaptációja jó kezekbe került a Tompa Miklós Társulatnál.

Kutszegi Csaba: Fesztivál vagy kerekasztal?

A IX. DESZKA Fesztivál

…átmeneti jelenségnek látom mostanság a DESZKA-t. Drámaírói kerekasztal jellege már szinte nincs, viszont egyre inkább hasonlít egy színházi fesztiválra.

Boros Kinga: HungaRo Saga

A Double Bind Marosvásárhelyi előadásáról

A kétnyelvű, a másik nyelven mindvégig feliratozott Double Bind olyan dokumentum-színházi (nem verbatim) előadásként határozza meg magát, amely az alkotók saját történetei alapján az egyazon városban élő két közösség viszonyát viszi színre.

Koltai Tamás: Várdai színes

A Magyar Színházak Kisvárdai Találkozójáról

Tizenhat éve jártam utoljára Kisvárdán, az új találkozás örömmel töltött el, és amikor azt mondom, hogy „mintha tegnap lett volna”, meg hogy „megállt az idő”, az nem kritikai észrevétel, hanem a folytonosság konstatálása.

A tér, amit megosztunk egymással

Alina Nelegával Tompa Andrea beszélgetett

A román színházban igen jelentős a nyitottság a magyar felé, és fordítva is igaz ez az információáramlás és az együttműködések szintjén.