Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Máté Gábor

Lengyel Anna: Romaábrázolás a magyar színpadokon

A társadalmilag elkötelezett színház hagyománya

Még a rendszerváltás után jelentkező, egyre súlyosbodó társadalmi problémák, az egyre hivatalosabb formát öltő romaellenesség, az egyre durvuló közbeszéd is csak a legritkább esetben gondolkoztatta el az alkotókat arról, hogy talán összetettebben kéne ábrázolni a színpadon a cigány karaktereket, hogy horribile dictu egyenesen róluk, nekik, velük is lehetne színházat csinálni.

Nem feltételezzük, hogy a cigány gyerek jobban tudhat valamit

A művészek hajlamosak azt hinni, ők eleve nem lehetnek rasszisták, pedig azt, hogy sértenek-e valakit, ők maguk nem dönthetik el. Hogyan kellett volna tapsolni a cigány himnusz alatt, és tudhatja-e a báty, hogy a húga kurvának áll? A romák művészeti reprezentációjáról BALOGH RODRIGÓval, a – többek közt hátrányos helyzetű fiatalok színészképzését is végző – Független…

Nagy Klára: Nehéz veled, Iván

Alkalmáté Trupp: Fenyő Iván – Jurányi Ház

…az összes megfogalmazott kritika ellenére süt a szereplőkről, hogy fontos nekik a távollevő Fenyő Iván, és még fontosabb nekik, hogy megértsék őt.

Urbán Balázs: Történelmi repríz

Papp András – Térey János: Kazamaták – Szegedi Nemzeti Színház

A dráma műfaji szélsőségeit pedig Máté Gábor rendezése sem erősíti fel; nem tragikum és bohózat közt hányódó eseménysort nézünk, hanem helyenként ironikus, esetleg groteszk színben láttatott kollektív tragédiát, amelyhez az iskolapadok és a gyerekek konstans jelenléte – a rendezői intenciótól vélhetően teljesen függetlenül –  még némi zavaró ünnepélyességet is hozzáad.

Kricsfalusi Beatrix: Ha nem hiszed, inkább akkor se járj utána

Ascher Tamás Háromszéken – A Pintér Béla és Társulata és a Katona József Színház koprodukciója

Bulváros túlzással szólva az évad legjobban várt színházi eseménye volt az Ascher Tamás Háromszéken bemutatója. Azok körében mindenképp, akik emlékeztek A bajnokot övező botrány hevében feltett újságírói kérdésre, miszerint „Pintér Béla mikor ír drámát egy színházigazgató szaftos magánéletéből”, és tudták, hogy az előadás az erre adott „parádés riposztként” jött létre. Többhangú kritika Kovács Natália és…

Dömötör Adrienne: Amikor a főszereplő a szöveg marad

Lucy Kirkwood: Munkavégzés során nem biztonságos – Katona József Színház, Kamra

A téma önmagában – vessen fel mégoly fontos és időszerű kérdéseket is – aligha indukál izzó színpadi feszültséget.

Rádai Andrea: 100 % színház

AlkalMáté Trupp: Vajda Milán – Jurányi Ház

A folyamat már a sorozat korábbi darabjainál elkezdődött, de most a Vajda Milánon különösen jól látszik ez a fajta érettség: színházilag a rutinosság, a bravúr, a megérkezettség, emberileg a megfontoltság, az átgondolt életút, amiben minden nyitottság és befejezetlenség ellenére is vannak kerekségek, lezártságok.

Marton Éva: Konszenzus? Kompromisszum? – 1. rész

A POSZT Szakmai Tanácsadó Testületének munkájáról nyilatkoznak a tagok

A POSZT sajtótájékoztatóján a meghívottak arról tájékoztattak: a tulajdonosok egyet tudnak érteni az alapkérdésekben, ennek köszönhetően a rendezvény jelentős és sikeres megújuláson ment át. Ugyanakkor az SZTT egyik tagja, Stuber Andrea nyílt levelében a grémium működésének kudarcáról írt.

Karsai György: Utazás Kínába, ebbe a távoli, de mégis oly ismerős országba

Ya-Chu Cowhig: A tökéletes boldogság világa - Katona Kamra

A tökéletes boldogság világával eljutottunk a Mao-féle kommunista diktatúra józan ésszel már-már felfoghatatlan embertelenségeinek világába, s az azt követő, semmivel sem élhetőbb Kínába, egészen napjainkig.

Szőnyei Tamás: Rongyemberek

A kutató gondolatai a Bihari kapcsán

…a Biharit látván ne képzeljük, hogy megismertük Tar Sándor és sötét énje, a „Hajdu” fedőnevű titkos megbízott minden titkát.