Mindketten színészként indultak, és mindkettőjük pályája, úgy tűnik, kivezetett a reflektorfényből, át a rivalda másik oldalára. A távbeszélőben alkotókat kérünk fel, hogy hívják meg egy tőlük távol élő kollégájukat szakmai eszmecserére. A beszélgetést kísérte, szerkesztette: Proics Lilla.
A Desiré 2019-es plakátján egy mutatóujj látható, ahogy átlyukasztja a papírt – ennél plasztikusabban nem is lehetett volna ábrázolni azt a jelenvalóságot, amit az előadások megcéloztak, s ami a jelmondatban is kifejeződik: „right here right now”. A fesztivál jobb pillanatai egyébként nem is az átszakítottság állapotát idézték meg, hanem magát az átszakítást, azt a pillanatot,…
Azt is tünetértékűnek vélem, hogy mindössze két nagyszínpadi produkciót láthattunk (…). Arra utal ez, hogy a magyar dráma főképp kis termekben, stúdióterekben kerül színre…
Mezei Kinga ugyanis mindig különleges szövegeket keres rendezései alapjául, és minél nehezebb ez az alap, számára annál nagyobb a kihívás.
A Kisvárdai Fesztivál természetesen ma is a határon túli magyar színházak fesztiválja, akárhogy is nevezik.
