Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Mohácsi János

Hermann Zoltán: A százéves háború – avagy a történelmi és dialektikus mazochizmus

A 1914. és az E föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY előadásáról

Kétség nem fér hozzá, hogy az E föld befogad az 1914 egyenes folytatása. Ma sem értjük pontosan, miért tört ki a „tizennégyes háború”.

KOVÁCS DEZSŐ: MAGYAR TÁNCOK

Kovács Márton–Mohácsi István–Mohácsi János: E föld befogad, avagy számodra hely – KRITIKA 

Az előadás acélhúrokra feszített, hibátlan, zárt kompozíció. Tűéles. Metsző. Elevenbe vág. Megszólít. Felkavar. Megdöbbent.

Faluhelyi Krisztián: Magánügyek és közerkölcsök

XIV. POSzT, 2014 – JEGYZET II.

Talán olyan kérdéseket is érdemes mérlegelni még, hogy nincs-e óhatatlanul is hátrányban a realista megjelenítés tekintetében a színház pl. a film médiumával szemben…

Ady Mária: Nem emel föl

Mohácsi István - Mohácsi János: A csillagos ég, avagy a nemzetközi sikerre való tekintet / Radnóti Színház - KRITIKA

…a színpadot fúrójával váratlanul áttörő munkás már be is verné az aranyszöget, amikor kiderül, hogy a terveken nem létező színház véletlenül még áll, és működik. Mindez aktuális, behelyettesíthető, érthető – túlságosan is.

Sz. Deme László: Valami kezdődik

A TITÁNium Színházi Szemléről és pályázatról - JEGYZET

Egy ilyen koncentrált pályázat mindenképpen katalizátorként működhet.

Sz. Deme László: Sok hűhó, miért is?

A velencei kalmár - Nemzeti Színház - KRITIKA

 Mohácsi János rendezése szerint Velencében nem dívik a tolerancia…

Szántó Judit: Csacsogások, durranások

A nyaralás - Katona József Színház - KRITIKA

…lepereg egy nagy tömegű dialógus, amely a szó szerinti értelemből önsúlyánál fogva eszkalál a súlytalanság felé.

Szoboszlai Annamária: Szabásminta kánonban

Liliomfi - Örkény Színház - KRITIKA

Jó lenne tudni, mitől lesz ma valami nemzeti.

Szoboszlai Annamária: Hab van

Vidéki Színházak Fesztiválja - JEGYZET

Kérdéseket a válogatás vet fel.

Szántó Judit: Moha, a mágus

Bolha a fülbe - Radnóti Színház - KRITIKA

Nem emlékszem, hogy színházban valaha ennyit nevettem, sőt hahotáztam volna…