Tag Archives

Archive of posts published in the tag: MU Színház

Albert Dorottya: Kontakt, és annak hiánya a jelennel

Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (6. rész): Sebestyén Tímea, Kalmár Ákos, Rózsavölgyi Zsuzsa és Mészáros Máté bemutatói

Gyakori jelenség az IZP keretében megvalósuló koreográfiáknál, hogy az izgalmas felvetések is aránylag zárt, komfortzónán belüli megoldásokat eredményeznek, amiből egy éles látású, provokatív, problémageneráló „külső” szem tudná esetleg kizökkenteni az alkotókat.

Nagy Klára: A múltat s jövendőt

#MINDENKITÖRTÉNET – Trafó; Felnőttkorunk ’89 – MU Színház

A magyar színház hagyományosan nem foglalkozik túl sokat térbeli vagy társadalmi környezetével. Az évadtervek és projektek sokkal inkább a színházvezetők, vezető rendezők, illetve a körülöttük kialakult kulturális elit ízlését, problémafelvetéseit tükrözik, mint a környező terület kérdéseit. A színház ebben a rendszerben szigetként értelmeződhet, mely kiszakadást nyújt legalábbis szűkebb közegünkből, és hogy ez oázis vagy rezervátum,…

Rényi András: Tükörszimmetriák, misztériumok

2 in 1 kritika: Góbi Rita Társulat: Freestyle és Artus – Goda Gábor Társulata: A Szél kapuja

Én leginkább abban a szélvédett helyén kuporgó magányos lényben ismertem magamra, aki makacsul igyekszik csukott könyvébe temetkezni.

Puskás Panni: Terápiás dinoperett

Szabó Veronika: Dino Coming Out – MU Színház

Az előadás körülírására a legpontosabb kifejezés, ami eszembe jut, a zavarba ejtő. Nincs ezzel probléma, hiszen az alkotó láthatóan éppen erre törekedett.

Fehér Anna Magda: A játékrontó

Heinrich von Kleist: Pentheszileia - k2 Színház

…arra gondolok, hogy ebben a könnyed, fiatalos játékban, ezzel az elkötelezett, szinte legyőzhetetlen férfival ez nem történhet meg. Látom, ahogy Akhilleusz minden félreértést tisztáz a takarásban, a dühös amazonlányt magához öleli, és ott lebeg szemeim előtt, ahogy Piti Emőke és Domokos Zsolt kézen fogva lopóznak le a MU Színház lépcsősorán…

Nagy Klára: Mutyi

Kelemen Kristóf–Pálinkás Bence György: Borkóstolással egybekötött tehetséggondozás – MU Színház

Az összes néző elfogadja a korrupt rendszert, bár láthatóan mindenki meghökken az elején az egyértelmű  igazságtalanságokon, nem áll fel senki, a probléma még a kiscsoportokon belül sem tematizálódik.

Halász Tamás: Palackposta

Hodworks: Délibáb

Ellenmű, fricska, vitairat, pamflet, látlelet, emlékmű – ilyen és ezekhez hasonló fogalmak repkednek az ember fejében a Hodworks bemutatóját, a Délibábot nézve. A két, nagyobb egységre tagolt produkcióban ott sorakoznak a koreográfus, Hód Adrienn (dramaturg-alkotótársa ezúttal is: Szabó-Székely Ármin) egyes markáns, félreismerhetetlen stílusjegyei, s mint megszokott: megannyi új, friss motívum. Meg kacaj és gyász.

Megyeri Léna: Nem engednek közel

2 in 1 kritika: TranzDanz: Noir és Pataky Klári Társulat: Mint egy táj

Az individualizmus, a kommunikáció-képtelenség, az elidegenedés – jelenkori társadalmunk eme alapélményei foglalkoztatják és befolyásolják az alkotókat.

Artner Szilvia Sisso: Övék itt a tér

Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (4. rész): Ádám Anna, Kelemen Patrik és Raubinek Lili bemutatói

…valamiféle szent megszállottság is jellemzi a figuráját, újra és újra belekezd abba a kísérletbe, hogy megfogalmazza a tánc lényegét, hogy „pusztán” a testen keresztül érzékeltesse: a tánc önálló életet képes élni, a táncnak személyisége van, dönt magáról, cselekedni képes, és csupán médiumot keres a megnyilatkozásaihoz.

Albert Dorottya: Táncok az emberről: itt csínján, ott szépen

2 in 1 kritika: Bakó–Lévai–Rubik–Oberfrank: Today is today és Feledi Project: Hullámok

Tény, hogy a Today is today négyszerzős, illetve a Hullámok egyszerzős koreográfiája egymástól messze jár és keresgél, de mindkettő mélyén izzik a vágy, hogy így vagy úgy, de felülkerekedjen önmagán.