Tag Archives

Archive of posts published in the tag: MU Színház

Upor László: Mégis kinek? – Egy nyitott fesztiválról nyíltan

2. OPEN Nemzetközi Közösségi Színházi Fesztivál – MU Színház, SÍN Kulturális Központ

Hogy világos legyen: a probléma egyáltalán nem az, hogy amit látunk, nem eléggé „színházias”. Épp ellenkezőleg: nem elég „életes”.

Artner Szilvia: Ez a harc lesz a végszó

2 in 1: Feledi Project: Szálkák és Cserepes Gyula: Selfy

Arra gondoltam, hogy a hetvenes években, egy avantgardistákat – mondjuk Kassákot – megfejtő gimnasztika-esten vagyok, és így érdekesnek tűnt a történet, ám a mába visszazuhanva már inkább groteszknek hatott a maga idejét múlt szertartásaival.

Török Ákos: Egyszerűen bonyolult

2 in 1 kritika – Szombati Anett-Tóth Laura: Elhallgatott hétköznapok és Dányi Viktória-Nelson Reguera Perez: Keep in Touching című előadásiról

…nem nagy ívű történetben rejlő, ugrásra kész drámákat mutatnak fel, hanem a mindennapokban lévő történésekre fókuszálnak.

Rényi András: Tudósítás a szürke zónából

Hodworks: Grace / MU színház – Többhangú kritika

Bevallom tehát, hogy noha megragadott, voltaképp nem értem, amit láttam – és ez késztetett erre az írásra.

Dohy Anna: Mindenkinek saját kolbászt!

Duda Éva Társulat: Radar No. 3. – MU Színház

…a jelenetek sokszor inkább kioltják, mint felerősítik egymás hatását – ennek ellenére a humor és az önirónia több élvezetes pillanatot is a színpadra varázsol.

Artner Sisso: „Szép új világ”-szimfónia

Timothy and the Things: Anyádék rajtam keresnek – KRITIKA

…ez a két táncos, bohóc és viselkedéskutató megszabadított engem egy jó órára elviselhetetlen embertársaim üldözéseitől.

Proics Lilla: Részünk a színházban

OPEN 2015 - Nemzetközi Közösségi Színházi Fesztivál (MU Színház és SÍN Kulturális Központ)

A részvételi színház mostanában indult virágzásnak, mert hosszú távon élhetetlen az a közönyösség, ami egy ideje olyannyira jellemzi a mai magyar társadalmat – nemhogy másokkal, de magunkkal szemben is részvétlenek vagyunk.

Antal Klaudia: Az élet kint rekedt

KB35 Inárcs: Engedjki! – KRITIKA

Bár az előadás közepén itt is megkapjuk a vendég szerepét, azonban nem válunk az előadás részesévé: nem érnek minket igazi kérdések, nem kapunk lehetőséget a közös játékra…

Hermann Zoltán: Két Karamazov, avagy a közönség fiziológiája

Két Karamazov-előadásról (Füge, Kecskeméti Katona József Színház)

 A Dosztojevszkij-nagyregények belső teatralitása eleve helyzetbe hozza a színházcsinálókat.

Sztrókay András: Karamazov-revü

 A zsámbéki Karamazovról - JEGYZET

Készülő produkcióról csak jót vagy semmit…