Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Münchner Kammerspiele

Barda Beáta – Büki Dóra: Első félidő Münchenben

Beszámoló a Münchner Kammerspielében rendezett showcase-ről

Koncepciójában Lilienthal egy új típusú kőszínházi struktúra létrehozását hirdette meg: a Kammerspiele előadásai az ő érájában még szélesebb tematikus spektrumot ölelnek fel, nyitotta(bba)k a szociális kérdések iránt és a színház mindezt egyre differenciáltabb módon igyekszik megjeleníteni mind a színpadon, mind kommunikációjában: „müncheni keverék”, „klub”, „hibrid” címszavak jelzik céljaikat és szándékaikat.

Faluhelyi Krisztián: A színház mint politikai tér

A berlini Theatertreffenről

Mivel az idei találkozó tíz leginkább figyelemre méltó előadása közül számos a nyugati világnak a más kultúrákhoz való problematikus viszonyulását vette célba, a 2015-ös Theatertreffen ezúttal az Európába érkező menekültekkel kapcsolatos kérdésekre irányította a reflektort.

Totális változás ment végbe

Matthias Lilienthallal a kurátori munkáról beszélget Tom Sellar

Az alábbi párbeszéd szereplői: Matthias Lilienthal, a legismertebb német dramaturgok egyike… Az interjút Thomas Sellar kritikus, kurátor, a Theater – Yale School of Drama lap főszerkesztője készítette.

Tompa Andrea: Beszél hozzá

Hiob - KRITIKA

Ez a színházi Jób, akárcsak az örök bibliai, mást sem tud, csak beszélni.

Ennyire “egyszerű” a kisember élete

Kornya István Johan Simonsszal beszélget - INTERJÚ

… az emberek nem „sok boldogságot”, „jó szerencsét” kívánnak egymásnak, hanem prosperityt, vagyis meggazdagodást.

Varga Sándor Márton: A Rót Jóskák és a lányom

Jegyzet - EGY VENDÉGJÁTÉK ELÉ

Mendel Singer, vagyis egy egyszerű ember, valamikor az első világháború után azt mondja Amerikában, hogy „Istent akarom elégetni”.

Markó Róbert: Életek és más játékok, történelem és más mesék

Rechnitz - Münchner Kammerspiele - KRITIKA

… ezek az öltönyös-kiskosztümös, végtére is szerfölött szimpatikus européerek: tömeggyilkosok.

Koltai Tamás: Luk és Luc

Perceval Shakespeare- és Bondy Genet-rendezéséről

Perceval esős Shakespeare-tablója – hagyományos szituáció- és figurateremtés híján – bizonyos értelemben bizarr, profanizált, hétköznapi rítus és egyúttal erőteljes társadalomkép.