Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: Müpa

Halász Tamás: Európa tájain

2 in 1 kritika: az NDT2 és a La Veronal vendégjátéka a Budapest Táncfesztiválon / Müpa

A spanyol, angol, román és svéd koreográfusokat felvonultató est egy olyan izgalmasan nemzetközi társulat erejét és tehetségét hirdeti, amelyet egy, már életében halhatatlanná lett koreográfus-óriás, a cseh Jirí Kylián vitt el a tánc-parnasszusra a nevével egybeforrott NDT élén töltött három és fél évtized alatt.

Bálint Orsolya: Hiányban megfogalmazódó kételyek

2 in 1 kritika: az Anton Lachky Company és a Scottish Dance Theatre vendégjátéka

Eleinte ártatlan játéknak tűnik, ahogy a falkavezér kitekert mozdulatait majmolják, és mivel még ő is meglepődik azon, milyen hatalma van mások fölött, beéri azzal, hogy felállítja-leülteti, egzecíroztatja és idomítja követőit. Az alárendelt szerepet játszókat is csak az egyszerű megfelelni vágyás és a dicséretért pitizés motiválja, hogy lelkesen szót fogadjanak az oktalan, zsarnoki parancsoknak, amiket eszükbe…

Péter Petra: Bokszzsák és tütü

Frenák Pál Társulat: Lutte és Gergye Krisztián Társulat: Lautrec táncolni fog

Könnyű lenne kijelenteni, hogy Frenák férfidarabot, Gergye pedig női darabot készített. Viszont a primer érzelmi reakciókon túl nehéz lenne megmagyarázni, milyen is egy férfidarab, illetve női darab.

Török Ákos: Szereptévesztések, avagy esztétikai zsörtölődés három képben

4 in 1 kritika: Sopron, Szeged, Kecskemét, Székesfehérvár – vidéki táncegyüttesek vendégjátékai

Mi van akkor, ha egy táncelőadás saját magát érti félre vagy a nézőit vezeti vakvágányra? Ha olyat ígér, amit aztán nem teljesít, vagy olyat mutat, ami leveti magáról a darab mondanivalóját.

Antal Klaudia: Hétköznapi klasszikusok

A Közép-Európa Táncszínház (KET) két bemutatója

A táncosok hétköznapi cselekvésekkel törik meg az emelkedett és szakrális tartalommal átitatott aktusokat: a halott felett gyászolók például két pofára tömik magukba a popcornt és szeméttel szórják tele a sírt.

Artner Szilvia: A monumentális művek kora

2 in 1 kritika: a Pécsi Balett Faust, az elkárhozott és a Nagyvárad Táncegyüttes – Közép-Európa Táncszínház Stabat Mater című előadásáról

Foglalkozzunk a puszta esztétikával és a politikai zsinórpadlás helyett nézzünk be a világot jelentő táncszínpadra is, hogy mi van ott. Mi lenne? Diadalmenet. De részletezem azért.

Halász Tamás: Térben és időben

2 in 1 kritika a Budapesti Tavaszi Fesztivál táncelőadásairól – a Kinshasa Electric és a Mihajlovszkij Balett

Ritka, de nem szokatlan, nem ismeretlen helyzetkép: a mester már árkon-bokron túl jár – tehetséges tanítványa meg úgy döntött, ő marad.

Fuchs Lívia: Az idő csapdájában

Bozsik Yvette Társulat: Oidipusz / Müpa, Fesztivál Színház

Bozsik Oidipusza taszítóan agresszív, pökhendi, brutális, kegyetlenkedő uralkodó. Retteg is tőle a neki alávetett, arctalan masszának láttatott tömeg.

Turbuly Lilla: Kimondhatatlan egy-szerűség

Cseppkánon – Hogy vagy, Hérakleitosz? – Artus

„Dobog a szív alatti szív, zubog a hang alatti szó, / hidak alatti örvény, mondat alatti mondat: / mit visz a felduzzadt vizű, mély folyó, / redőzött, bolyongó ágya mit sodorhat?”

Kutszegi Csaba: Kozmikus babaház

Gergye Krisztián Társulata és Gloria Benedikt: Kokoschka babája – KRITIKA

Az Alma-bábu és az Alma Mahlert megjelenítő Gloria Benedikt egyik kettősében például eljátsszák (eltáncolják): a báb mozgatja zsinórral az élő embert.