Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Nemzeti Színház

Urbán Balázs: Kék szemű kékvérűek és humanoidok

Figaro házassága avagy egy őrült nap emléke – Nemzeti Színház

Sardar Tagirovsky tulajdonképpen csak egyetlen szót változtatott meg Beaumarchais komédiájának címében (a cím és az alcím megcserélése fordítási örökségnek is felfogható), de a változtatásban kétségkívül benne rejlik az alkotói koncepció. Az ötletadó rendező és az író-dramaturg Sényi Fanni ugyanis „emlékutazásként” állítja színre Figaro házasságának történetét.

Csáki Judit: Ami a csövön kifér

Jean Cocteau: Szent szörnyetegek / Nemzeti Színház

Kellene találni valami szakkifejezést arra a nem ritka esetre, amikor a rendező – engedve a nyomasztásnak és a (tév)hitnek, hogy a közönséget minden pillanatban “etetni” kell – afféle hatás-tűzijátékot pakol a színpadra.

Hermann Zoltán: Mellékszál

Bánk bán az Erkel Színházban és a Nemzeti Színházban

Okkal feltételezi a filológia, hogy kétszáz éve éppen ilyentájt, 1817 őszén Katona József – Bárány Boldizsár Rosta című kéziratos dramaturgiai bírálatát paragrafusról paragrafusra hűen követve – már javában dolgozott a Bánk bán két évvel korábbi „első kidolgozásának” átírásán. Talán a véletlen különös iróniaérzéke, hogy Vidnyánszky Attila két új Bánk bán-bemutatója a Bárány Boldizsár-féle kritika –…

Gajdó Tamás: Klasszikus Vígszínház

Shakespeare birtokon belül

„A Vígszínház 122 éves történetében ez az első alkalom, hogy műsorra kerül Shakespeare leghíresebb műve” – így hirdeti a színház honlapja William Shakespeare Hamlet című tragédiájának előadását.

Gajdó Tamás: Kiszolgáltatott színésznők – tekintélyes pártfogók

Színház, szép tündérvilág?

A színpadi művek mellett se szeri, se száma azoknak a beszélyeknek, életképeknek, novelláknak és regényeknek, melyekben arról van szó, hogy milyen életforma vár azokra a nőkre, akik a színészi pályát választják, s a színpadi önkifejezés iránti perzselő vágyakozás nyomán miként kell feladniuk eszményeiket, büszkeségüket, s végül önmagukat.

Pethő Tibor: Arany OK

Arany-előadások a költő születésének 200. évfordulóján – Örkény, Nemzeti, Katona

Arany János úgy áll a középpontban, hogy tőle jóval kevesebb szöveg hangzik el, mint szellemi követőitől, költőtársaitól. Ennek nyomán pedig sokkal inkább kidomborodik az irodalomra, a költői hagyományra, a kortársakra és az utódokra gyakorolt hatása.

Hermann Zoltán: Ablak-Zsiráf

Csíksomlyói passió – Nemzeti Színház

Minden utal valamire, az előadás egy másik hatáselemére, de minden utaláslánc megszakad valahol. Mint a zene. Még csak azt sem érezni, hogy valahova, egy középpont felé, egy teológiai tézis felé futnának ezek az asszociációs láncok.

Schuller Gabriella: Brék

Euripidész: Hippolütosz – Nemzeti Színház

…cseppet sem a kunszt, a cirkuszi látványosság dominál, hanem ember és állat mély és kölcsönös egymásra hangoltsága. Az állat megindító önfegyelmének vagyunk szemtanúi alig karnyújtásnyi távolságból. Ez után a jelenet után a ló fejét ölelve mondja el Phaidra az emberi természetről szóló szövegét Trokán Nóra.

Molnár Zsófia: Dosztojevszkij haladóknak

Bűn és bűnhődés – Alekszandrinszkij Színház, Szentpétervár

Operába általában úgy megy az ember, hogy a cselekménnyel tisztában van. Nem a sztorira figyel, hanem – természetesen a zeneélvezet mellett – arra, ami a színpadon zajlik, az aktuális értelmezésre, amit a viszonylag lineáris jelenetezéstechnika megsegít. Vidnyánszky Attila pétervári Bűn és bűnhődés-rendezése, bár nem (egészen) opera, azoknak semmiképpen sem javasolt, akik Raszkolnyikov történetét alaposan nem…

Tarján Tamás: Ujjnyi vízözön

Ivan Viripajev: Részegek – Nemzeti Színház

Elborította a világot a bűn, Isten hőbörög, mert megáradt a gonoszság, szennyes habjai szent lábát mossák.