Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Nemzeti Táncszínház

Szoboszlai Annamária: Balett, átlátszó csomagolásban

2 in 1 kritika: Pécsi Balett: Rómeó és Júlia, Carmina Burana

A Pécsi Balett Budapesten vendégszereplő két repertoárdarabja kicsit olyan, mint a bögrés sütemény. Mindenből van benne egy mérővel, az összetevők ott vannak a spájzban, még finom is tud lenni, de az ember mégsem ezt tenné az ünnepi asztalra.

Megyeri Léna: Alámegy az élet

2 in 1 kritika: Duda Éva Társulat: Wonderland és Badora Társulat: Sacre

A világviszonylatban még mindig jórészt férfiak által uralt koreográfusi és együttesvezetői pályán mindig öröm üdítő kivételekkel találkozni, és még nagyobb öröm, hogy Magyarország nem is áll olyan rosszul a női táncalkotókban. Közülük kettőnek, Duda Évának és Barta Dórának volt az elmúlt hetekben budapesti premierje. Mindketten érett, szuverén alkotóművészek, akik évek óta sikeresen menedzselik társulatukat –…

Komjáthy Zsuzsanna: Radikális és kevésbé radikális testek

Body.Radical Nemzetközi Előadó-művészeti Biennálé / Nemzeti Táncszínház

Ha a Body.Radical fesztivál lényegét akarjuk megragadni, leginkább a hagyomány és a kortárs kapcsolata felől érdemes közelítenünk. Ahogy Rosner Krisztina nemrég, a Színház júniusi számában megjelent esszéjében rámutat: „A hagyomány vonatkozási pontot ad, távlatokba helyez, gondolkodni segít.”

Albert Dorottya: Kontakt, és annak hiánya a jelennel

Az Imre Zoltán Program (IZP) estjeiről (6. rész): Sebestyén Tímea, Kalmár Ákos, Rózsavölgyi Zsuzsa és Mészáros Máté bemutatói

Gyakori jelenség az IZP keretében megvalósuló koreográfiáknál, hogy az izgalmas felvetések is aránylag zárt, komfortzónán belüli megoldásokat eredményeznek, amiből egy éles látású, provokatív, problémageneráló „külső” szem tudná esetleg kizökkenteni az alkotókat.

Komjáthy Zsuzsanna: A loop két oldala

2 in 1 kritika: Nagy Zoltán: Point of no return és Nagy Csilla: AMőBA – az örökké változó Egység

És olyan megközelítés is létezik, mely a táncot mint az örök ismétlés és visszatérés, újrajátszás allegóriáját bontja ki – úgy tűnik, ez utóbbi szemléletből indul ki két közelmúltbeli koreográfia, Nagy Zoltán Point of no return és Nagy Csilla AMőBa – az örökké változó Egység című előadása.

A tánc új háza

Régi intézmény új köntösben – körkérdés a táncszakmához

Milyen szerepe lehet az ország táncéletében egy nemzeti táncszínháznak? Milyen művészeti/szakmai elvek mentén érdemes működnie egy ilyen nemzeti intézménynek?

Maul Ágnes: Öltönyös patkányok, táncoló halak

2 in 1 kritika: Badora Társulat: TEN_NET és PR-Evolution Dance Company: Magritte (Felhőember)

Magassarkújukból elegánsan kilépő emberek. Makulátlanra vasalt zakó hajtókáját peckes mozdulattal igazgató emberek. Buliszerkójukat levető, fehérneműs emberek. A keménykalap „súlya”alatt faarccal bámuló emberek. Haljelmezben táncoló emberek… A nem a ruha teszi az embert mondás az életben sem feltétlen, a színpadon pedig kicsit sem igaz.

Rényi András: Tükörszimmetriák, misztériumok

2 in 1 kritika: Góbi Rita Társulat: Freestyle és Artus – Goda Gábor Társulata: A Szél kapuja

Én leginkább abban a szélvédett helyén kuporgó magányos lényben ismertem magamra, aki makacsul igyekszik csukott könyvébe temetkezni.

Albert Dorottya: Ketten a testről

2 in 1 kritika: Stern Lili: Loop Pool és Batarita: Lüktetésed

Stern munkája a betegségnél egy jóval átfogóbb testtapasztalásra invitálja nézőit, teret hagyva mindenki személyes, egyéni felvetéseinek, míg Batarita a fülledt erotika helyett a női szerepeket és a magányt vizsgálja, bár mintha már a kérdésfelvetésnél elvérzett volna.

Horeczky Krisztina: Elveszett jelentés

2 in 1 kritika: Kulcsár Noémi Tellabor: Faun / Petruska és Bozsik Yvette Társulat – Tadashi Endo: HA DÔ (hullámmozgás)

A művész(et) látja, amit látni kell, és tanúskodik amellett, amit nem lenne szabad elfelejteni; olyan, mint a Tanú szeme. Nem válogat az emberre mért szenvedésben, az emberi nyomorúságban. Az erkölcs sem mérlegelés kérdése.