Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Nóra

Kovács Dezső: Nő a múltból

Lucas Hnath: Nóra II. rész – Orlai Produkciós Iroda, Szentendrei Teátrum

Négyszereplős játékot látunk, Nóra, Torvald, Anne Marie és kamasz lányuk, Emmy között zajlik a körkörös szeánsz. Ugyanakkor a színjáték nem hatol mélyre, megmarad a vázlatos érzületek, a vázlatosan jelzett szenvedélyek s a vázlatosan kidolgozott karakterek szintjén.

Adorjáni Panna: A dráma mint béklyó

Esszé a My Fair Lady és a Babaház színpadra állításának kérdéséről négy budapesti előadás kapcsán

…van-e olyan, hogy egy bizonyos szöveg lejár, hogy nem lehet már színpadra állítani anélkül, hogy radikálisan átírnánk az alapállításait is. Más szóval: tartható-e az interpretatív színházi adaptáció a klasszikus és modern drámairodalmi örökség jelentős részénél?

Adorjáni Panna: Igazira maszkolt műviség

Henrik Ibsen: Nóra – karácsony Helmeréknél  – Katona József Színház. Többhangú kritika (Kommentár: Artner Szilvia Sisso, Kovács Bálint)

Szabó-Székely Ármin jól dramatizált szövege és a meghökkentő betétdalok ellenére sem lesz radikális az újragondolás. Nóra és Helmer csúcsjelenetében a túlzó gesztusok elmaszkolják az érzéseket, és ez is a polgári szobaszínházat idézi.

Miklós Melánia: Nóra örök

Ibsen: Babaház (Nóra) – Stúdió K Színház

Amit „cserébe” kapunk, az a tömörre húzott, minimális dramaturgiai változtatásokkal élő, „tiszta” ibseni szövegre való rácsodálkozás élménye. Jeles nagyító alá vesz minden írói instrukciót, közlendőt és három pontot, ami elsőre a mű kifigurázásnak tűnhet, ám sokkal inkább a dráma működésére és pszichorealista kidolgozottságára, azaz a kanonikus szöveg „vitathatatlan” értékeire mutat rá.

Imre Zoltán: Idegen, nemzet és színház – Nóra leányai, 1938

A Színház folyóirat 2013. februári számában megjelent tanulmány teljes változata