Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

Tompa Andrea: A szerző halott. A szerző (jogaiban sajnos) él

A Delila-ügy margójára

A művek színpadi megújulásához gyakran új nyelvre is szükség van. Egy igazi, újító szellemű Molnár-színrevitel többet tesz a drámai hagyaték elevenen tartásáért, új fényben láttatásáért, mint egy, a szellemi örökséget betűhíven színrevivő, ám mégiscsak múltbeli gyakorlatokat ismételgető előadás.

Jó kérdés: Az a te szerencséd, hogy jó a társulatod

A Színház folyóirat és a Magyar Színházi Társaság beszélgetéssorozata. Második évad / 6. rész

Mitől jó egy társulat? Mennyi idő alatt érik össze, és mitől bomolhat meg az egység? Ki tud társulatot vezetni? Hogyan válnak csapattá az egyetlen produkcióra szövetkezők? Kötöttség-e a társulati lét, és szabadság-e a szabadúszás? Van-e hátránya a társulatnak és előnye a szabadcsapatoknak? Felbomolhat-e rövid vagy középtávon a magyar színházra jellemző társulati rendszer? A gazdasági környezet…

Gabnai Katalin: Vetített viszonyok

A Pécsi Nemzeti Színház és a Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előadásai a Vidéki Színházak Fesztiválján, a Magyar Színházban

Elvileg minden a szerelemről szólna. Gyakorlatilag már a szövegkönyvekből csurog a vér. Dermesztő macska-egér játék az alapja mindkét produkciónak, a Christopher Hampton tollával átigazított Choderlos de Laclos regénynek, a látványosan tálalni szándékozott, nagyszínpadi Veszedelmes viszonyoknak és a Sediánszky Nóra által írt, parányi térben pihegő A név: Carmen  című, vegyes technikájú előadásnak.

Zappe László: Az öreg férj sorsa

László Miklós: Illatszerár – Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház

Azt hiszem, Mohácsi János az idei POSZT-on azzal aratta a legnagyobb sikert, hogy a szakmainak nevezett zsűritől semmilyen díjat nem kapott. Attól a zsűritől, amely a kolozsváriak közönségkergető produkcióját, a végtelenül hosszú, szándékoltan láthatatlan és hallhatatlan, mindettől végeredményben rettentően unalmas Rosmersholmot találta a legjobbnak. Az Illatszertár csak a közönségzsűri díját nyerte el, illetve főszereplője, Horváth…

Papp Tímea: Happy end és vérfürdő

Mohácsi János és Koltai M. Gábor rendezése Nyíregyházán

Egy békebeli, szívmelengető, feel-good szerelmi történet 1937-ből, és egy, az önzésről, mohóságról, amoralitásról szóló XVII. századi dráma. Találhatnánk közös nevezőt, hiszen ott az a remekül alkalmazható általánosság, hogy a színház az emberről szól, vagy egy egészen konkrét momentum, a fekete díszlet, de bármelyik mondvacsinált, erőltetett lenne. Úgyhogy menjünk inkább szép sorban.

Kovács Natália: Múlt, jelen és musical

Déry Tibor – Presser Gábor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról – Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház / Városmajori Színpad

…egy mai Képzelt riport… rendezés akkor tudna érdekessé és fontossá válni, ha képes lenne úgy felmutatni ezeket a történeteket, hogy rajtuk keresztül szembenézhessünk közösségünk múltjával, a közös emlékekkel, traumákkal.

POSZT-it, 1. rész – Pethő Tibor: Eltömegesedett magány

Napló a Pécsi Országos Színházi Találkozóról: június 10. péntek

…háztartási gépek, fodrászkellékek hirdetésekor szokásos stílus térnyerése…

Szoboszlai Annamária: Hab van

Vidéki Színházak Fesztiválja - JEGYZET

Kérdéseket a válogatás vet fel.

Móricz mint alapanyag

Kornya István Forgách Andrással és Závada Pállal beszélgetett a DESZKA Fesztiválon

„Színdarabjai viszont többnyire azért rosszak, mert ebben a műfajban Móricz a kor rossz konvenciójának akart megfelelni.”

Urbán Balázs: Szörnyű víg tragédia

A zsámbéki Szentivánéji álomról

Ide, oda, amoda helyezett mozaikdarabként látunk etűdöket, s a mi dolgunk, hogyan ragasztjuk össze (összeragasztjuk-e egyáltalán) a darabokat.