Tag Archives

Archive of posts published in the tag: opera

Kolozsi László: A pók áriája

A Komische Oper Berlin Varázsfuvolája az Erkel Színházban

…az 1927 csoport Varázsfuvolája már alapvetően és elsősorban rajzfilm. Amelyben vannak élő, nem animált szereplők: az énekesek.

Hermann Zoltán: Jailhouse opera

Giacomo Puccini: Tosca, Szegedi Szabadtéri Játékok (r. Bocsárdi László)

Szóval, a néző nyugodt, mintha mégiscsak jobb lenne ez a világ, mint negyvenvalahány éve – leszámítva a zászlótartó honleányokat és huszárokat –, minden rendben van, a protokoll nem nagyon tolakodó, az előadás pedig „tényleg ott van”, rádióközvetítésként is élményszerű lenne.

Kolozsi László: Nemesen egyszerűek

Bellini: Puritánok - Müpa

Callas ugyanis, akit egy remek táncos, Aleszja Popova alakít, mindvégig ott libeg, lebeg a színpadon. Szinte mint egy szellem, mint egy árnyék, olyan könnyedén.

Turbuly Lilla: Kezdő lépések

A Hatszín Teátrum két előadásáról

…a Hatszín Teátrummal egy, elsősorban a gyerekközönséget megcélzó színház kezdte meg működését. Erre utal a „Budapest új játéktere” szlogenjük is.

Novotny Anna: Párhuzamos világok

Eötvös Péter szocio-operája Frankfurtban

Hogyan lehet írni migrációról és párhuzamos társadalmakról anélkül hogy az ábrázolás fekete-fehérré váljon? Különböző nemzetiségű emberekről – akik ugyan egymás mellett élnek, mégsem tudnak egymásról semmit – anélkül, hogy a karakterek sztereotip figurákká válnának? A társadalmat kettészelő szociális ollóról és a kizsákmányolásról a hatásvadászat elkerülésével?

Antal Klaudia: A közösség hiánya

Tóbiás és az angyal – Kelenföld Montázs Központ

A legnagyobb hiányt mindezek felett a közösség hiánya jelentette.

Novotny Anna: Két magyar Hamburgban

Eötvös Péter: Senza Sangue - Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára – Hamburgi Állami Operház

A hallgató pedig feszült figyelemmel várja, hogy vajon mi történik ezután. Mert milyen folytatása lehet ennek a klasszikus Stockholm szindrómára emlékeztető konstellációnak? Nos, ami következik, az nem más, mint A kékszakállú herceg vára.

Kolozsi László: Eltűnt aranymezők

Bánk bán ősváltozat Szegeden

A rendező, Galgóczy Judit sem sokat tesz azért, hogy a szereplők viselkedése érthető, értelmezhető legyen. Inkább törődik a külsőségekkel, a színpadi történések korrekt levezetésével, mint az interakciók pontos, a drámai hangsúlyokat megmutató levezénylésével.

Kolozsi László: Sötétségben tartva

Francis Poulenc: A kármeliták – Magyar Állami Operaház

A francia jobboldaliság fontos alapértékei – a kérlelhetetlenség, a hazaszeretet, az intézmény- és hagyománytisztelet – legfontosabb képviselői távol tartották magukat a német jobb- és szélsőjobboldaltól, nem voltak kollaboránsok, függetlenségüket – akár az életük árán is – megőrizték. Részben ebből az alapállásból, ebből a szellemi közegből érthető meg Poulenc 1957-ben, a milanói Scalában bemutatott műve.

Novotny Anna: Szerelem a Facebook idején

A sevillai borbély – Komische Oper, Berlin (r. Kirill Szerebrennyikov)

Szerebrennyikov nem moralizál, nem tesz nevetségessé. Mi sem csóváljuk a fejünket. Nem érzem magam kellemetlenül, hogy a szünetben az első dolgom rápillantani a smartphone-omra, ahogy a rendezőnek is első dolga volt a tapsrendnél selfiet készíteni, melyet aztán még aznap este gondosan posztolt is a falára.