Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Örkény István Színház

Miklós Melánia: (L)élek, képek

Sylvia Plath: Üvegbúra – Örkény Színház

Van olyan színház, amelynek esszenciáját a látvány hordozza: magába sűríti az előadás élményérzetét, az értelmezés kulcsát, előhívja az emlékét. Mint egy jó festmény, fotó vagy rajz. A Widder Kristóf rendezte Üvegbúra az Örkény Színház stúdiójában ilyen. A díszlet és a jelmezek alkotta látvány (dísz)harmóniája, a tér sajátosságai által behatárolt mozgás- és játékstílus jól elszórakoztatnak, közben…

Hogy tetszik önnek ez a rendszer?

Körkérdés a taóról

Az alábbiakban arra kerestük a választ, hogy az egyes színházak – a nagy teátrumok, budapestiek és vidékiek, nagy táncegyüttesek, művészszínházak, kis független társulatok és játszóhelyek, illetve magánszínházak – hogyan látják a taót, milyen változás történt az ő színházukban a tao megjelenése óta, mire volt a tao hatással. Mit változtatnának a rendszeren, mennyire tartják a mostanit…

„Sebek szakadnak, beforrnak”

Debreczeny Csabával Marton Éva beszélgetett

Tizenöt évet töltött az Örkény Színházban, ahonnan két éve állt fel. Most nincs állandó társulat, de van számos színház, sok szerep. Beszélgetésünkkor épp Miskolcról, a Csoda és Kósza előadásáról érkezett.

Molnár Zsófia: Falstaff pólója

IV. Henrik I-II. – Örkény Színház

Többhangú kritika Kovács Dezső és Jászay Tamás kommentárjával Olajozottan működő színpadi gépezet, viszonylagos egyszerűség, nem mindig tiszta/tisztázott szerepek és játék. Mácsai Pál rendezése leginkább logikai feladvány két részben – jó esetben az észre hat, az érzelmekre nem.

„Micsoda úr az emberek élete-sorsa felett a hatalom”

Bíró Krisztával Gócza Anita beszélgetett

Sose akarja megmondani a tutit, csak egyszerűen izgatja egy csomó minden a kultúrtörténetből, a személyes történetek szintjén.  Bíró Kriszta „csinálós alkat”, szereti az új helyzeteket, és szívesen eljátszana egy ötvenes bombázót.

Pethő Tibor: Arany OK

Arany-előadások a költő születésének 200. évfordulóján – Örkény, Nemzeti, Katona

Arany János úgy áll a középpontban, hogy tőle jóval kevesebb szöveg hangzik el, mint szellemi követőitől, költőtársaitól. Ennek nyomán pedig sokkal inkább kidomborodik az irodalomra, a költői hagyományra, a kortársakra és az utódokra gyakorolt hatása.

Jó kérdés – Átírni vagy meghagyni?

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozata, 2. rész

…ez a szemtelennek tűnő gesztus valójában lojálisabb a szerzőhöz, mintha avíttan, a szöveget érintetlenül hagyva tennék a közönség elé az alkotását.

Hermann Zoltán: Családi mesék

József és testvérei – Örkény Színház

Ascherék bátorsága – a düsseldorfi előadáshoz hasonlóan – abban mutatkozik meg, hogy a tetralógia elbeszélés-központúságának alá merték rendelni a színpadi hatásokat. Az Örkény Színház előadása igazából nem színház, hanem a legközvetlenebb történetmesélés, a mesemondás bűvölete pedig mindvégig, a három részen és az ötórás játékidőn keresztül is kitart.

Gáspár Ildikó: A mélység szélén ül a gyermek?

Néhány gondolat a József és testvérei adaptációjáról

A legfontosabb kérdésnek azt éreztem, hogy vajon a mélység szélén ül-e a gyermek? Egy katasztrófa előtt állunk-e megint – mint ahogyan ezt Mann már érzékelhette 1925-ben, amikor belefogott a regény megírásába –, „visszazuhanunk-e az emberré válás előtti létbe”, mint Jákob fiai, amikor fogukkal szaggatták le a csillogó ruhát testvérükről, Józsefről?

Pethő Tibor: Didaktikus haláltánc

Ödön von Horváth: Hit, szeretet, remény, Örkény Színház

Ödön von Horváth élesen metszett figurái, cselekményfordulatai ugyanis, ha nem óvatos a rendező, könnyűszerrel beleragadhatnak a didaktikusság, és ezzel a direktség csapdájába. Gáspár Ildikónál ezt önkéntelenül felerősíti olykor az aktualizálás szándéka.