Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Örkény István Színház

Ady Mária: Százszor is, végül is

Menni/Maradni

Az átmenetiség tereiben játszódnak ezek az előadások.

Elérni a könnyedséghez

Polgár Csabával Tóth Berta beszélgetett

Szerintem a kételkedés legalább akkora erő, mint a kíváncsiság.

Rádai Andrea: Bennünk dől el a mese vége

Mese az igazságtételről, avagy a hét szamuráj – Örkény Színház - KRITIKA

A második felvonás hirtelen félbeszakad, és egy másik világ, Tatárszentgyörgy jelenik meg a színpadon.

Kolozsi László: Homárszuflé a cigányoknak

Kovács Márton – Mohácsi testvérek – Parti Nagy Lajos: Köd utánam – Örkény Színház - KRITIKA

A humoros epizódok némelyike túlburjánzik, felesleges hajtásai még nincsenek lenyírva, és ez a beköpés-, beszólás- és tréfaáradat annyira ellepi a darabot, hogy a fő történetszálat olykor nem is látni a dzsungelében.

Tarján Tamás: Egy fél bernhard

Arthur Schnitzler: A Bernhardi-ügy – KRITIKA

Mácsai Pál pazar szerepformálással uralja az estét. Bernhardija minden fontoskodástól mentes, önmaga középpontja, hivatástudata köré rendezett, hajlíthatatlan férfi, fiatalos testi és szellemi ruganyossággal.

Csatádi Gábor: Van még kérdés? De ne legyen!

Moliére: Tartuffe - Örkény Színház – KRITIKA

Bagossy értelmezésében nem Tartuffe (Nagy Zsolt) kegyes szólamaitól esik hasra Orgon (Znamenák István), hanem a kegyes szólamokban való hinni akarás stréber igyekezete ejti transzba.

Hermann Zoltán: A százéves háború – avagy a történelmi és dialektikus mazochizmus

A 1914. és az E föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY előadásáról

Kétség nem fér hozzá, hogy az E föld befogad az 1914 egyenes folytatása. Ma sem értjük pontosan, miért tört ki a „tizennégyes háború”.

TURBULY LILLA: KILÓGÓ (LÓ)LÁBAK

Alfred Jarry: Übü király, vagy a lengyelek - Örkény István Színház – KRITIKA

Übü papa és Übü mama itt nem véglények, éppen csak valamivel gonoszabbak, önzőbbek, közönségesebbek és hataloméhesebbek annál, mint amilyennek a körülöttünk lévő világot látjuk.

KOVÁCS DEZSŐ: MAGYAR TÁNCOK

Kovács Márton–Mohácsi István–Mohácsi János: E föld befogad, avagy számodra hely – KRITIKA 

Az előadás acélhúrokra feszített, hibátlan, zárt kompozíció. Tűéles. Metsző. Elevenbe vág. Megszólít. Felkavar. Megdöbbent.

Hermann Zoltán: „J’attenderay…”

Az Örkény színházi Stuart Máriáról

Kétségkívül van Hámori Gabriella és Szandtner Anna többszörösen összetett szerepeiben egy olyan kettős csavar is, hogy Máriának a jól, Erzsébetnek pedig a rosszul színészkedő uralkodót kell játszania.