Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Örkény István Színház

Kovács Natália: Polgári és intellektuális

Örkény István Színház 2015/2016

…a színház számára fontos, hogy folyamatosan reagáljon a jelenre, a kortárs világra, és ne csak szórakoztatóipari intézmény legyen, hanem komoly, társadalomkritikus, intellektuális műhely is. Nehezebben tudnék azonban megragadni egy iránymutató, erős koncepciót.

Hermann Zoltán: Illuzionisták

Mesél a bécsi erdő — Örkény Színház

A nácizmus bennünk van: ez Bagossy rendezésében is ilyen egyértelmű. A baj talán éppen az, hogy a színészek – a zene, a szöveg és a zongora mint szimbolikus jelek és tárgyak jelenlétében – valóban az előadás kellékeivé fokozódnak le.

Adorjáni Panna: Ez egy új élmény

Mikó Csaba: Apátlanok – Örkény Színház

Felemelő olyan színházat nézni, ami látszólag a hagyományos dramatikus és városi színházi kultúrát követi, de amiben az alkotók érintettsége mégis kézzel fogható.

Ady Mária: Százszor is, végül is

Menni/Maradni

Az átmenetiség tereiben játszódnak ezek az előadások.

Elérni a könnyedséghez

Polgár Csabával Tóth Berta beszélgetett

Szerintem a kételkedés legalább akkora erő, mint a kíváncsiság.

Rádai Andrea: Bennünk dől el a mese vége

Mese az igazságtételről, avagy a hét szamuráj – Örkény Színház - KRITIKA

A második felvonás hirtelen félbeszakad, és egy másik világ, Tatárszentgyörgy jelenik meg a színpadon.

Kolozsi László: Homárszuflé a cigányoknak

Kovács Márton – Mohácsi testvérek – Parti Nagy Lajos: Köd utánam – Örkény Színház - KRITIKA

A humoros epizódok némelyike túlburjánzik, felesleges hajtásai még nincsenek lenyírva, és ez a beköpés-, beszólás- és tréfaáradat annyira ellepi a darabot, hogy a fő történetszálat olykor nem is látni a dzsungelében.

Tarján Tamás: Egy fél bernhard

Arthur Schnitzler: A Bernhardi-ügy – KRITIKA

Mácsai Pál pazar szerepformálással uralja az estét. Bernhardija minden fontoskodástól mentes, önmaga középpontja, hivatástudata köré rendezett, hajlíthatatlan férfi, fiatalos testi és szellemi ruganyossággal.

Csatádi Gábor: Van még kérdés? De ne legyen!

Moliére: Tartuffe - Örkény Színház – KRITIKA

Bagossy értelmezésében nem Tartuffe (Nagy Zsolt) kegyes szólamaitól esik hasra Orgon (Znamenák István), hanem a kegyes szólamokban való hinni akarás stréber igyekezete ejti transzba.

Hermann Zoltán: A százéves háború – avagy a történelmi és dialektikus mazochizmus

A 1914. és az E föld befogad, avagy SZÁMODRA HELY előadásáról

Kétség nem fér hozzá, hogy az E föld befogad az 1914 egyenes folytatása. Ma sem értjük pontosan, miért tört ki a „tizennégyes háború”.