Tag Archives

Archive of posts published in the tag: Örkény István

Dömötör Adrienne: Az önsajnálatot nevetésbe fojtani

Örkény István: Macskajáték – Nemzeti Színház, Gobbi Hilda Színpad

Udvaros Dorottya és Bánsági Ildikó testvérpárja mindvégig a realitás és a képzelet határmezsgyéjén mozog, a monológok váltakozásából épülő közvetett dialógusokat életteli párbeszédekké átszínezve, a narrációt a történésekkel változatos módokon összekopírozva.

Macskajáték – fotók helyett – galéria

Forgách András rajzai Dömötör Adrienne a Nemzeti Színház Macskajáték című előadásáról írt kritikájához. A Nemzeti Színház igazgatója, Vidnyánszky Attila, Tompa Andrea főszerkesztőnk – az övétől eltérő – politikai véleménye miatt nem járul hozzá, hogy a színház fotóit felhasználhassuk cikkeinkben. Ezért most a Macskajátékról írt kritikánkat Forgách András író az előadás fotói alapján készült rajzaival illusztráljuk,…

Hermann Zoltán: Katonák és lányok

Kenessey Jenő – Krúdy Gyula: Az arany meg az asszony; Tóth Péter – Örkény István: Tóték– Magyar Állami Operaház, Eiffel Műhelyház

Káel Csaba rendezése összetartozóvá tudja tenni a két előadást. A zeneszerzői koncepciókat, a zenei hangzást, sőt a tematikus hasonlóságot tekintve is annyira egységes benyomást kelt a kettős előadás, hogy szívesen üdvözölnénk a két darabot a magyar vígopera szétválaszthatatlan ikreiként.

A legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!

A Baltazár Színház Nézzünk bizakodva a jövőbe! című előadásáról Nánay István, Adorjáni Panna és Kovács Bálint beszélgetett

A Baltazár Színház az egyetlen magyar társulat, amely Down-szindrómás színészeket foglalkoztat. Legújabb előadásuk, a Nézzünk bizakodva a jövőbe! Örkény-egyperceseket és más szövegeket dramatizál. Adorjáni Panna, Nánay István és Kovács Bálint színikritikusok arról beszélgettek, lehet és kell-e „ugyanúgy” nézni ezt az előadást, mennyire szól az egész a nézőről is, és mi sikerült jobban és mi sikerült…

Urbán Balázs: Fókuszpont

Örkény István: Macskajáték – Budaörsi Latinovits Színház

Az a bizonyos fénykép, amelyet Orbánné már a játék elején megmutat, icipici – már az első sorokból is alig látszik. Emblematikus gesztusa ez az oly sok mindent felnagyító, önnön teatralitását következetesen vállaló előadásnak; a rögzített kép legfeljebb a valóság egy részét tükrözi, annak összetettségét a hozzá kapcsolódó nézőpontok, személyes interpretációk érzékeltetik meg.

Szántó Judit: Egy transzformátor árnyéka

Tóték - Örkény - KRITIKA

A nagyszerűen elkapott és megbolondított anyagból megannyi kitűnő alakítás táplálkozik…

Szoboszlai Annamária: Dologtalan tüskéshátú

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljáról II. - JEGYZET

Több olyan produkció is helyet kapott, melynek egyetlen érdeme, hogy vonzza a fizetőközönséget…

Szántó Judit: A negyedik klasszikus

Macskajáték - Örkény Színház - KRITIKA

A főszerepekben a három érett, nagy művésznő játéka hosszabb elemzést érdemelne.