Melegtematika a magyarországi színpadokon – társadalmi felelősségvállalás, könnyű ziccer vagy valami más? És mi a helyzet a szterotípiáinkkal? Ezekről a kérdésekről beszélgetnek a 7. podcast vendégei: Kelemen Kristóf, a Megfigyelők író-rendezője, Rába Roland színész és Schuller Gabriella színháztorténész.
A bemutató tükrében az izgalmas mű inkább mutatkozik problematikusnak, semmint jónak, érdekesnek, színpadra termettnek – és Büchner ebben nagyjából ártatlan.
Don Quijote üldöztetése és folytonos elpáholása egy elmegyógyintézet színjátszó csoportjának előadásában, Rába Roland úr irányítása alatt – lehetne a címe (Peter Weiss után szabadon) a Szkéné Színház új bemutatójának.
Mivel állandóan gyanakszunk, hogy az identitáskeret, amelyet magunknak verítékes munkával megszereztünk, érvényét veszti, olyan válságba keveredtünk, ahol nem a cél, hanem a valamivé válás és az identitások csereértéke vált érdekessé.
…műfajt és korszakot váltott mostanra.
Rába pontosan annak rendezte meg Molière remekművét, ami: vérbő komédiának.
…Rába rendezése igen erős felhős-fekete atmoszférát teremt.
Ez a fantasztikusan kiszemelt kapcsolódás fiatal és idős között áthatja az előadást, és valójában jelzi a Nemzeti célját is: nem elvetni, hanem megújítani kell a színházi hagyományt.
Negyedik rész: az előadóművészeti tanácsról
