Címkefelhő

Archive of posts published in the tag: Radnóti Miklós Színház

Tarján Tamás: Az idő mint kar

William Shakespeare: Téli rege – Radnóti Színház

Feltámad és újjászületik, aki és ami feltámadhat és újjászülethet, de a jelen nyitottsága, a fiatalok frigye csupán kétséges másolata a múlt harmóniájának, az újrakezdés az ujjongás mellett csupa szorongás, és két végleges halottat már sosem kap vissza az élet.

Kovács Natália: Játék a színházban

Iván, a rettenet – Radnóti Színház

A fecsegő mélység esetének tartom ifj. Vidnyánszky Attila legújabb rendezését, ahogy egyébként ugyanezt gondoltam korábban a Liliomfiról is.

Artner Sisso: Árnyékvilág körüli utazás

Michael Ende: Ofélia árnyszínháza – Radnóti Miklós Színház (r. Csató Kata)

A díszletben visszatükröződik a színház nézőtere, fraktálszerű hatása van, akár csak a szövegnek. Minden ismétlődik, de valahogy magasabb szinten válik érthetővé.

Csáki Judit: Ez vicc

Turandot – Radnóti Színház

Aztán a játék is erre megy: egy gyereklabirintus.

Poszt-it, 4. rész – Pethő Tibor: Pécsi Piszkavas és budapesti Lear

Napló a Pécsi Országos Színházi Találkozóról: június 13. hétfő

Szétszakíthatatlan, megbonthatatlan viszony ez, háttérben az örök fájdalommal, gyűlöletteljes függéssel, amely az anya halálával sem szűnhet meg.

Kovács Natália: Szembesítés

PanoDráma: Nincs sírás, nincs semmi, avagy „Haló, itt egy emberről beszélünk!”

De vannak humoros pillanatok is. Keserédes, bús, felszabadító irónia.

Karuczka Zoltán: A félrebillenő mérleg esete

Miroslav Krleža : A Glembay ház – Radnóti Színház

…többnyire leképezi a szerzőnek a művéhez írott, meglehetősen részletes utasításait – a külsőségekben mindenképpen.

Ady Mária: Egy széthullás margójára

William Shakespeare: Lear király (Radnóti Miklós Színház) - Több hangon

Már egyszer végigolvastam ezt a gondolatgazdag írást, tehát tudom, hogy egyetlen olyan momentum van benne, amelynek igazságát vitatnám: énszerintem az spenót.

Stuber Andrea: Folytassa, Adél!

Pályázatok a Radnótira – JEGYZET

Első megközelítésben mindkét pályázatról elmondhatjuk, hogy megfontolt, alapos munka, választékosan és gondosan megfogalmazott tervezet.

Szántó Judit: Minta fogyó értékkel

Mohácsi István és Mohácsi János: Buborékok – KRITIKA

Úgy érzi-e a két Mohácsi, hogy az ő stílusuk és technikájuk bármire ráhúzható? Palettájuk egyre változatosabb (és sekélyebb): de „kaposvári” sikert, amióta a kalandozások korát élik, még nem könyvelhettek el.