Tag Archives

Archive of posts published in the tag: részvételi színház

Bogya Tímea Éva: Részvételiség online

Replika Nevelési Színházi Központ Work. No travel; Adorjáni Panna–Láng Dániel: Közelebb/Mai aproape

A vírushelyzet világszerte arra kényszeríti a színházakat, hogy átfogalmazzák nemcsak azt, hogy mit gondolnak a jelenlétről és a közösségi médiáról, hanem azt is, hogy mit gondolnak saját magukról és a társadalomban betöltött szerepükről. Ha megenged egy jóslatot az olvasó: a következő évadokban az eddigieknél lényegesen több előadás fog szólni a jelenlétről, a térélményről és a…

Fritz Gergely: Kreatív relax

5. Open Fesztivál – Mu Színház

A Mu Színház vezetése idén gondolt egy nagyot, és a korábbi évekhez képest, nem kis kockázatot vállalva újragombolta az Open névre keresztelt közösségi színházi fesztivál programját. Idén nem hívtak előadásokat külföldről, s nem tűztek műsorra egyetlen, repertoáron egyébként is futó részvételi előadást sem, ehelyett a november 11-től 16-ig tartó, közel egyhetes időkeretet az SZFE drámainstruktor…

Ölbei Lívia: Így kell szülni, úgy kell szülni

Gátak és gátlások – szombathelyi Weöres Sándor Színház

A kezdeményezés üdvözlendő: a szombathelyi Weöres Sándor Színház első, közösségi színházi előadását Czukor Balázs rendezte Gátak és gátlások címmel. A szülésről van szó – civil szereplők bevonásával, személyes történeteikre alapozva.

Nagy Klára: Mutyi

Kelemen Kristóf–Pálinkás Bence György: Borkóstolással egybekötött tehetséggondozás – MU Színház

Az összes néző elfogadja a korrupt rendszert, bár láthatóan mindenki meghökken az elején az egyértelmű  igazságtalanságokon, nem áll fel senki, a probléma még a kiscsoportokon belül sem tematizálódik.

Fehér Anna Magda: A bús kukumadár és a köderdő lakói

Animal City – Trafó

Ez az előadás nem az állatokról szólt, hanem az emberről, arról, ahogy meg tudja látni a körülötte lévő világ szépségét, természetét. Az Animal City nem kíván semmiről sem üzenni, semmit sem akar bizonyítani, csak egyszerűen teret enged a játéknak.

Lengyel Anna: Romaábrázolás a magyar színpadokon

A társadalmilag elkötelezett színház hagyománya

Még a rendszerváltás után jelentkező, egyre súlyosbodó társadalmi problémák, az egyre hivatalosabb formát öltő romaellenesség, az egyre durvuló közbeszéd is csak a legritkább esetben gondolkoztatta el az alkotókat arról, hogy talán összetettebben kéne ábrázolni a színpadon a cigány karaktereket, hogy horribile dictu egyenesen róluk, nekik, velük is lehetne színházat csinálni.

Hodászi Ádám: Narancspunci

Egy fesztivál - több hang 1. rész

Mímelne szeretkezést a színpad közepén kétszázötven fontért? Vagy inkább megdobálná a színészt naranccsal, hogy ugyan ne öntse már le több tejjel a partnerét? Komoly kérdései ezek a káeurópai kultúrának.

Ady Mária: Művészet, erőszak, manipuláció – nézői felelősség a színházban

Egy fesztivál - több hang 2. rész

A július 3. és 7. között zajló 9. Birminghami Európai Fesztivál meghívott előadásainak többsége az erőszakot tematizálta. Kettő közülük a nézők aktív, a művészi koncepció lényegét képező bevonásával, a biztonságot jelentő határok elmosásával kérdez rá játék és valóság, szimbolikus és tényleges felelősség határára.

Kovács Natália: Párterápia

Bohócok a láthatáron: Én, te, mi – interaktív színházi tárlatvezetés – Kugler Art Galéria

Kicsit tényleg olyan, mint egy párterápia színpadi verziója: a színészek szituációkat mutatnak meg, amelyekhez a közönség kommentárokat fűzhet, van, amikor kérdezhet, tanácsot adhat, vagy alakíthatja a jelenetek folytatását.

Proics Lilla: Beléptünk, majd ki

3. Open Fesztivál / MU Színház

Azon gondolkodtam, hogy ha valaki egy ilyen játékban szívesen aktív, a valóságban is hajlamosabb-e cselekvő szerepbe lépni, netán aki itt belekóstol, az viszi-e magával a hétköznapokba, mint attitűdöt.